Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
— A terem mozaikpadlójának nagy része elpusztult, az alakok csak övtől maradtak meg. Szerencsére a nápolyi múzeumban van egy azonos témájú dombormű. Annak alapján teljes pontossággal ki tudtuk egészíteni a hiányzó részt. Az ökölvívó párt ábrázoló mozaikkép maradt meg a leghibátlanabb formában. A két ökölvívó közül az egyiket már kiütötték, vérző fejjel a földre rogyott. A győztes, diadalmas testtartásban áll mellette. Valamennyi mozaikkép közül a legdíszesebb, nagyobb részében éppen maradt a Hercules Deianeira mítoszát ábrázoló részlet. Meglepően élénk színei és hihetetlenül aprólékos technikája még a mai kor emberében is csodálatot keltenek. A figurális részeknél előfordult, hogy négyzetcentíméterenként nyolc-ki- lenc apró, különböző színű kis kőkockát találtunk. A mozaikpadlók sérülésének oka elsősorban a fűtőberendezések beszakadása volt. Annak idején az egész villát központi fűtéssel látták el. A római hypo- kausztum-rendszer szerint kettős padlót építettek. Az alsó padlószintre 70—80 centiméteres oszlopokat helyeztek, és ezek tartották a második padlót, a tulajdonképpeni járószintet. A két padló között meleg levegő cirkulált, amit az épület melletti fűtőkemencében hevítettek. A helyiségek fűtőterét kis fűtőcsatornákkal kötötték össze. Külföldön kísérletképpen rekonstruáltak egy ilyen központi fűtési rendszert és megállapították, hogy a levegő nagyon lassan cirkulált, de a római kori villákat valószínűleg jobban fűthette, mint manapság a mai központi fűtési rendszereink. A feltárt Hercules-villa 12 részből állt. Legnagyobb helyisége egy 6x8,5 méteres félköríves lezáródásé terem volt. A legkisebb az épületek melletti2x2méteres kis szoba, amit valószínűleg portásfülkének használhattak. Az épületrészek falaiból nem sok maradt meg, mert a különböző korokban a föld felszínén található köveket a lakosság összegyűjtötte és felhasználta építkezéseihez. Foto: Szabóky Zsolt — A feltárást 1967 tavaszán fejeztük be. A Budapesti Történeti Múzeum ezután a Fővárosi Tanács segítségével a mozaikpad- lós helyiségek fölé védőépületet emeltetett és a terület többi részét parkosítva, szabadtéri romkertté alakíttatta át. — Milyen elgondolás alapján építették a védőépületeket ilyen ultramodernre? — A gyakorlat szerint a legtöbb múzeum épületének stílusa régies, klasszicista, hogy a bemutatott értékek megfelelő környezetben legyenek. Ez sok téves nézetet szül. Aquincumban például a legtöbb múzeum- látogató azt kérdezi: „Hogy lehet az, hogy ez az épület ilyen állapotban van, a többiből pedig csak romok maradtak.” — Ez volt az egyik szempont, a másik pedig egy kísérlet, mely szerint a régi korokat idéző romokat és maradványokat modern környezetben korszerűen mutassuk be. Tőke Péter
