Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 1. szám
jXnálló Képtár Zalában ? Még kiállítás Is ritkán nyílt, hiszen a megye az egyik „sötét folt” volt az országban évszázadokon át és százados mulasztásokat bepótolni évtizedek alatt még a legnagyobb jóakarattal sem lehet. Ott, ahol még ma is — bár elvétve — borba mártott kenyérrel reggeliztetik a gyerekeket, ahol még máig sem sikerült kivágatni a noha-tőkéket, ahol a modern házakban is használatlan helyiség gyakran a ,,tiszta szoba”, s az emberek a konyhában élnek, ott ahol két város szépül, de a városi életmód még csak születőben van: nem pénzkérdés elsősorban egy Képtár létrehozása. Korábban is megnyílhatott volna, de igazában nem volt rá igény. lósrészt hagyomáhyai sem voltak a megyének, hiszen innen régi gyakorlat szerint minden „írástudó” elvándorolt, tudósok, írók, festők, szobrászok (például Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Kiss Dénes, Szilvási Lajos, hogy csak a ma élő alkotókat említsük), és gyakorlatilag nem akadt olyan egyéniség vagy kollektíva, aki — mint például a Képtár egyik szervezője —, Haraszti László, le is telepedtek a megyében. A tervezést — legyen végre önálló Képtár — támogatta a sorolni. Az első bemutatkozáskor hetven képet sikerült kiállítaniok. Később néhány vállalat felajánlotta, hogy vásárol a Képtár számára, a városi tanács pedig Derkovits-díjas művészeket lát majd vendégül tíz napra Balaton- parti üdülőjében, ahol nyilván olyan alkotások is készülnek, melyek a nagy- kanizsai gyűjtemény anyagát gazdagíthatják. Jó lenne persze az is (ez illetve amely megmozdíthatta volna a passzív művészetbarátokat. Az utóbbi években végre etéren is történt változás, néhány fiatal festő gyakrabban felkeresi az egyébként festőparadicsomnak tekinthető zalai tájakat, s néhányon nagykanizsai városi tanács, segítette a Thury György Múzeum és a kivitelezéskor sok ismert művész is segítő kezet nyújtott. Barcsay Jenő, Főnyi Géza, Bencze Gyula, Ben- cze László, Hikády Erzsébet, . .. hosszú lenne felnem szerepel még a tervekben), ha módjuk lenne arra, hogy felvegyék a kapcsolatot a más megyékben alakuló, és a közelmúltban már megalakult hasonló képtárakkal és képcserét bonyolíthatnának le, illetve cserekiállítások rendezésével színesíthetnék állandó kiállításaikat. Később az sem ártana, ha a Képzőművészeti Főiskola diákjai is lerándulhatnának Zalába, nekik is, a Képtárnak is hasznos lenne. .-r-erveik szerint arra tö- ' rekednek, hogy a Képtár gyarapítása mellett éppen a kiállítások segítségével kineveljenek egy igazán műértő és a szépet nemcsak szerető, de értő közönséget, amely alapjaiban erősítheti meg a gyűjtemény létjogosultságát. Mert tudják, hogy amíg nincs állandó és értő közönsége a Képtárnak, addig nem több az, mint egy jó és szépen bekötött, olvasation könyv a polcon : dísz. Hatos Erzsébet
