Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 3. szám
tárgyak, hanem azt kell elérnie, érezzék a látogatók, eredeti szépségünkben milyenek voltak. Vozil Irén régészeti restaurátor Foto: Szabóky Zsolt Gyakran csak töredékek kerülnek a restaurátorhoz, aki megfelelő analógia segítségével rekonstruálja az eredeti tárgyat. A körültekintő, gondos munka eredménye, hogy eredeti szépségükben bontakoznak ki a restaurált tárgyak Egyiptom művészetét tükröző múmiakoporsókon, kartonázsokon így válnak olvashatóvá a hieroglifák, a görög-római művészeti emlékek; vázák, tálak, amforák, kisplasztikák kiegészítve, konzerválva, teljesen meg- újhodva kerülnek kiállításra. A régészeti tárgyak restaurálására kétféle technológia használatos: a hagyományos és a korszerű. Mindig a tárgyak anyaga, állapota és még egy sor szempont alapján dől el, milyen módszert választ a restaurátor. Először minden tárgyat alaposan meg kell vizsgálni, szükség esetén mikroszkóppal vagy röntgenfelvétellel is. Ezután következik a tárgyak megtisztítása és mechanikus vagy kémiai eljárással való preparálása. Sokszor egyidejűleg az elváló vagy porlékony részek rögzítésére is szükség van. A felületi rárakódásoktól, a romlást előidéző anyagoktól megtisztított tárgyak konzerválása — a tárgy anyagához közel álló anyaggal — védőréteg- felhordással, vagy a kötőanyag tárgyba vitelével történik. Ezek után a tartósított, de törött és hiányos tárgyakon most már elvégezhetők a szükséges ragasztások, kiegészítések, az eredeti résztől árnyalati különbséggel elhatárolva természetesen. Hiszen a restaurátor sem azt akarja, hogy azt higgyék a látogatók: ilyen épségben maradtak e 40
