Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 3. szám
„Lucázók" Törökkoppányban karácsonyig kell seperni, de egyébként Lucakor lehetőleg ne dolgozzon az asszony. A számtalan hiedelmet évtizedek óta gyűjtögetik a tudósok. Hogy a legújabb gyűjtésből idézzünk (P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek. Néprajzi Közlemények, XII. évf. 1-2., 1967.): „Termékenységvarázsló cselekmények csupán a tyúkokra vonatkoznak. A fiastengerit ilyenkor adják a tyúkoknak. Éjszaka kormos píszkafával megpiszkálják a tyúkokat. A szomszédból töreket lopnak, hogy azoknak ne tojjon a tyúkjuk, és ne kotoljon, csak az övéké. A tyúkólat kölessel körülhintik Luca éjszakáján, hogy sokat tojjanak a tyúkok...” Luca-napkor kezdik — vagy inkább kezdték — a Luca székét készíteni, tizenkét napig, többféle fából. (Ezért mondják, hogy: lassan készül, mint a Luca széke). Ha Karácsonyra elkészült, a készítője felállott rá az éjféli misén, és egy varrótű fokán át nézte a papot. Ha ekkor azt látta, hogy valamelyik öregasszony a pap stólája felé kapkod, bizonyos lehetett benne, hogy az illető — boszorkány. A Luca-búzát vizes tálkába ültették egy gyertya köré. Karácsonyra többnyire szépen kicsíráztak a magvak. Ősi, Földközi-tenger környékéről származó termékenységsegitő varázslás utóda ez a szokás. Karácsony ünnepe, amelyet először 354-ben ültek meg Rómában, erősen kötődik a vallásos hagyományhoz: 24-e Ádám és Éva nevenapja, 26-a István vértanúé, 27-e János apostolé, 28-a pedig az aprószentek ünnepe. A középkori vallásos misztériumjátékok kései utóda az úgynevezett „bet- lehemezés”. Az Írástudatlan nép valaha a városok piacterén nézhette végig az evangélium történeteiből írt színjátékot (egy lengyel változatot nemrég a Thália Színház is bemutatott). A betlehemező gyerekek ebből csupán a Karácsonyhoz kapcsolódó részt játszották el, maguk faragta kis betlehem- színpaddal, maskarába öltözve, nagy vatta szakállal, és gyakran igen ügyes, részben hagyományos, részben improvizált rigmusokban. Jutalmul dióval, süteménnyel ajándékozta meg őket a hálás közönség. Nem véletlenül írok múlt időt: bár december elején ma is látni itt-ott gyerekeket betlehemes dobozokkal az utcákon még Pesten is, ez a régi szokás kihalófélben van. A rigmusokat elfelejtették, a „betlehemek” csúnyák és szegényesek, és a gyerekeknek — sajnos — a legtöbben pénzt adnak. A jövő néprajztudósai akár „téli tar- hálás” címszó alatt is leírhatják majd a mai pesti betlehemeseket. A karácsonyfa-állítás korántsem olyan régi és elterjedt szokás, mint ahogy gondolná az ember. A 17. században állították fel az első gyertyával díszített karácsonyfákat Németországban, és csak a múlt században jelent meg a gazdagabb magyar családok lakásaiban. Az angyalhajas, karácsonyfa- díszes, aprógyertyás karácsonyfában van is valami múlt századi érzelgősség. Ez akkor is megmarad, ha a karácsonyfát műanyagból készítik, vagy gyertya helyett kis színes égők világítanak. (Ez persze magánvélemény.) Sok országban nem állítanak karácsonyfát, hanem például fagyöngykoszorút akasztanak az ünnepi asztal felett függő lámpára. Azt hiszem, nálunk sem a lefűrészelt fenyőfacsúcsoké a jövő: a virágüzletekben már tavaly is feltűntek a fenyögallyból, dísztökből és gyertyából összeállított ízléses kompozíciók. Dióval, fényes almával, illatos naranccsal körítve legalább olyan hangulatosak. mint a legnagyobb fenyőfa behavazott házikókkal és ábrándos tekintetű angyalkákkal. Arnel„ßet/ehemesek” Mezőkövesden lett hűségesek a magyar nép hagyományaihoz is: a dió, az alma az egészség és bőség jelképe. A néphit szerint a háziasszony nem állhat fel a' karácsonyi vacsoraasztaltól, mert különben rosz- szul tojnak a tyúkjai. Éjfélkor — a hit szerint — a kút vize egy pillanatra borrá változik: életviznek vagy aranyvíznek nevezik ilyenkor, s aki ki tudja lesni a pillanatot és iszik belőle, szép és fiatal marad. Hiedelmek, babonák, szokások ... Lassan elfelejtődnek, könyvek lapjai őrzik eredetüket, és magyarázzák a bennük rejtőző évezredes emberi vágyat a szép, a jobb élet iránt. S ami megmarad a régi szokásokból, azt is új tartalommal telíti meg a változó élet és a tisztuló emberi tudás. Így a karácsony is egyre kevésbé valamiféle Istent kerülgető, de egyre inkább az ember közelítő ünnep. Karácsony után pedig — faluhelyen maradandó hagyomány ez is — Tamás napján, december 29-én ismét nagy munka következik. De ez már a malacok gyiszünnepe. Székely Andris Foto: Néprajzi Múzeum fotóarchívuma 15
