Múzeumi Magazin 1967 (Budapest, 1967)

1967. október

ROSTI KA kötelességévé teszi, hogy akinek ilyen nyomtatványa van, jelentse azt a legközelebbi múzeumban. A védetté nyilvánított könyv ter­mészetesen a tulajdonos birtoká­ban marad, de eladása esetén a mú­zeumnak elővételi joga van. Aki ér­tékeit igazán szereti, örömmel kö­szönti ezt a rendeletet. Kopt díszpalást A közelmúltban elhunyt Gajdács Mátyás fél évszázadot töltött az etióp császár udvarában. Hagyatékából egy oroszlán bőrből készített dísz­palást került a budapesti Néprajzi Múzeum birtokát«. Festmény-Anonymus A Szépművészeti Múzeumnak ez a szép női képmása sok fejtörést oko­zott már a művészettörténészeknek. Egy 1812-ből való katalógusban még Rembrandt műveként szerepelt, de Rembrandt szerzőségét már a múlt század végén kétségbe vonták. Ekkor merült fel Johannes Vermeer van Delft neve. Három évtizeden át Vermeer festményeként mutatták be, de tavaly a festékanyag vegy- elemzése ezt a feltételezést is meg­döntötte. A nyomozás még tart. Tűzben az opál — víz az opálban Piros, zöld, kék, sárga villogás tüze- síti az opálokat: a kövek víztartalma, s a kőben a fény hullámhosszához közel álló átmérőjű üregek színjáté- ka ez. A Természettudományi Mú­zeum csiszolt nemesopálgyűjtemé- nye évtizedeken át vándorolt, míg a legjobb helyre: múzeumba került. A múzeum azonban 1956-ban lángra lobbant, s a romok közül kormos, égett, repedezett opálok kerültek elő. Pedig kereskedelmi értékük is legalább 250 000 dollár. De nincs lehetetlen: Hűnek Emil, nyugdíjas vegyész megkísérelte regenerálni a köveket. Megtisztította a felületü­ket, az égéskor elvesztett vizüket pedig pótolta; légritkított térben desztillált vízzel kezelte őket. S az opálok újjászülettek.

Next

/
Thumbnails
Contents