Múzeumi Közlemények 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 2. szám

rűen - kialakult a múzeumokban társadalmi munkában tevékenykedők csoportja. Ez elsősorban azt jelenti, hogy sokan szívesen vesznek részt két kezük munkájával a régészeti ásatásokban, sőt akadnak, akik a restaurálásban vagy kiállításrendezésnél is segítenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen jellegű munkában a jelenleginél is többen vennének részt igen szívesen. De bármennyire csábító is a lehetőség, csak nagyon óvatosan szabad élni vele.A lelkesedés önmagában, még ásatásnál is, nemcsak nem elegendő, hanem adott esetben káros is lehet. Ugyanez fokozott mértékben érvényes a restaurátori vagy kiállításrendezési munkákra, bár éppen fehérvári példák mutatják, hogy sokszor nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a "civil" munkatársak .

Az ilyen jellegű társadalmi munka elfogadása vagy el nem fogadása mindenképpen nagy felelősséggel jár. Számítani rá a múzeumi feladatok összeállításánál általában csak nagyon óvatosan lehet (t.i. vagy segítenek, vagy sem, vagy jól dolgoznak, vagy sem, számonkérni tőlük pedig semmit sem lehet).

Itt kell még megjegyeznünk, hogy a megye különböző állami és társadalmi szerveivel régóta meglévő és általában jó kapcsolatainkon a honismereti mozgalom léte lényegében nem változtatott. A Megyei Könyvtárral és Levéltárral, mint általában a gyűjtő, megőrző és bemutató tevékenységben, a honismereti munkában is jó a munkamegosztás (azzal együtt, hogy alkalmanként adódhatnak apróbb nézeteltérések, ezek azonban a munka lényegét nem zavarják).

Újszerű kapcsolat alakult ki a megye üzemeivel, hivatalaival és tsz-eivel az új Múzeumegye sülét megalakulása során. Számosán közülük alapító tagként nagyobb összegű anyagi támogatást adtak az egyesület működéséhez és kiadói tevékenységének elősegítésére .

4) Tapasztalataink alapján meg kell állapítanunk, hogy a múzeum közönségének, ill. a honismereti mozgalom résztvevőinek érdeklődését társadalmi réteghelyzetük lényegében nem befolyásolja. Ez

97