Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
san képzett szakemberek, akiket egyetemi vagy főiskolai tanulmányaik után ún. Ermitázs-iskolán képeznek ki. (Munkájukról szinte emberfeletti teljesítménynek tűnő adatokat tudunk: évi 32.000 vezetést tartanak; egy vezetés időtartama két és fél óra. E mellett nagyszámú a mástípusú rendezvényük is, mint pl. a klubfoglalkozás, a szabadegyetemi program, az előadás-sorozat stb.) Az iskolai oktatásból kivonult művészeti nevelést azonban még ilyen körülmények között sem képesek a múzeumok kielégítően magukra vállalni! Külföldön az ún. felnőtt-oktatás keretébe tartozó előadások, tárlatvezetések, szakkörök is sokkal több formában realizálódnak, mint amit mi itthon ismerünk. A kiterjeszthető lehetőségekre az egy-egy nagy kiállítás mellett működő "stúdió"-k szolgáltak példával az elmúlt években. Az amsterdam! Rembrandt-ki- állitással párhuzamosan jól szerkesztett vetitettképes előadások stb. gondoskodtak a teljes életrajz és az oevre bemutatásáról, és egyúttal pihenőül is szolgáltak a kiállításlátogató tömegek számára. Az 1971-es Dürer-kiállítás mellett pedig a nürnbergi múzeum művészetpedagógiai csoportja egy Dürer stúdiót szervezett. Ez a didaktikus kiállitás, melyet Bécsben és Európa több nagyvárosában is bemutattak, tudományos igényességével, modern grafikai megoldásaival példamutató. Nálunk eddig ehhez hasonló nem készült; jó lenne ezt a Dürer anyagot egyszer Budapesten is bemutatni! + + + Arra a kérdésre, hogy a magyar múzeumok képesek-e megfelelni az új követelményeknek, mit válaszolhatunk? A magyar muzeologia az utóbbi 25 évben kétségtelenül óriási változáson ment át, fejlődése több évtizedes elmaradásokat pótolt. Itt és most mégsem az eredményekről, hanem a kihasználatlan lehetőségekről és a továbbfejlődés akadályairól célszerű szólni; azt is teszem a következőkben. A hazai múzeumok különböző módon reagáltak az új feladatokra.A látogatók számának hirtelen növekedése mindenesetre szükségessé 27
