Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

Milyen is hát az az új múzeumtípus, amely egymástól távol fekvő két országban, kölcsönös ráhatások nélkül, de azonos célkitűzésektől vezéreltetve jött létre?

Elnevezése még nem alakult ki; sokan didakt ikus múzeumnak nevezik. Ennek eszméje nem új, hiszen egyrészt Francis Bacon Új Atlantis-ában és a XVII. századi utópisták írásaiban már felbukkant a tanító múzeum ideája, másrészt a szalon-típusú kiállítások is lényegében az akadémiák késői utódjai voltak,illetve ezek szerepét vették át. A didaktikus múzeum mai szóval: közművelődési intézmény, s ezen belül pedig - a művészeti múzeumok vonatkozásában - művészeti nevelő intézmény, az ízlésnevelés legfontosabb bázisa.

Másik elnevezése ennek az új típusú múzeumnak: dinamikus múzeum. E fogalom értelmezése kissé bővebb magyarázatot kíván.

A múzeum végső fokon a műalkotás és a közönség találkozásának színhelye. És ha igaz az, hogy a műalkotás hat a közönségre, akkor igaz lehet fordítva - és múzeumi környezetre áttéve is - a tétel: a közönség hat a múzeumra. A legszebb gyűjtemények sem képesek ma már csupán anyaguk gazdagságával közönséget teremteni; a múzeumlátogató igénye megváltozott az évtizedek folyamán. A fogyasztói társadalomban a múzeum is egyfajta kulturális fogyasztást elégít ki; gondoljunk pl. az idegenforgalomra. Koch is hangsúlyozza, hogy a mai európai kiállítási élet egy tökéletesen müködő"kulturális ipar" képét mutatja,egyfajta fogyasztási igényt elégít ki (Kulturindustrie - Kulturkonsum).

A dinamikus mázeumok ennek nemcsak egyszerűen színhelyei, hanem mozgatói is lehetnek. Elég csupán a londoni Taté Gallery-nek az elmúlt 15 évben megtett útjára utalni: egy haldokló és megmeredő nemzeti galéria és akadémia helyébe egy új típusú, dinamikus múzeum lépett. Ez a változás a gyűjtési kör teljes átértékelése mellett az intézmény egész tevékenységének átszervezésével is együttjárt.

20