Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
alkalmas arra, hogy helyes képet alakítson ki népművészetünkről és vele kapcsolatosan népünkről, történetünkről a még oly jószándékú érdeklődőben is. Különben jellemző és a fentiekben elmondottakat messzemenően igazolja, hogy J. Miliőt irodalomjegyzékében csak idegen nyelvű kiadványok szerepelnek: Győrffy István, Visky Károly angolul, franciául megjelentetett munkái. Biztosak lehetünk benne, hogy J. Miliőt szívesen használt volna más világnyelveken kiadott tanulmányokat, könyveket is, ha lettek volna. A történeti összefoglalás után a szerző a magyar népélet sajátosságait ismertette, majd a magyar néprajztudományról, kutatásainkról, a magyar néprajztudomány intézményeiről (akadémiai kutatócsoport, egyetemi tanszékek-intézetek, Néprajzi Múzeum, vidéki múzeumaink néprajzi osztályai) és a magyar néprajztudomány központi publikációiról szólt. Röviden ismertette a vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeit is, név szerint is megemlékezve azokról a magyar kutatókról, akiket J. Miliőt magyarországi útja alatt megismert, akik munkáját (viseleti tárgyakat gyűjtött a Musée de l’Homme nagy népviseleti kiállítása számára) segítették és akikről beszámolójában úgy nyilatkozott, hogy nemcsak a néprajztudománynak, hanem a francia-magyar barátságnak is nagyszerű munkatársai (Ortutay Gy., Bodrogi T., Fél E., Gáborján A., Boross M., Boglár L., Faragó S., Dankó I.). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az Objets et Mondes-t méltatlanul nem ismerjük és nem használjuk fel saját munkánk eredményesebbé tételére. A nem ismerés ténye kapcsán megemlíthetjük ezúttal is azt az általánosítható feltételezést is, hogy tájékozatlanságunk kétoldalú: nem informáljuk kellően saját munkánkról a világot és munkánkat jórészt a mások munkájának,eredményeinek ismerete nélkül végezzük. Dankó Imre 127
