Múzeumi Közlemények 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

zen keresztül szíva lehűti. A osibuk hosszú szárú, öblös taj- tákpipa. Nálunk is ismeretes, a dohányfüstöt közvetlenül, melegen szívja belile a csibukozó. A cikk mind a nargile, mind pedig a csibuk több fajtáját képen is bemutatja, nargilét és csi- bukot szívó irániakkal együtt.

Egy terjedelmesebb közleményben Anny Tual az iráni női lepel viseléséről ír« Nemcsak a lepel viselésének formáit mutatja be, hanem a különböző lepelfajtákat is ismerteti. A sok, nagyméretű, egész oldalas kép mindegyike igen kifejező és felvet olyan problémákat, összefüggéseket, amelyekre a leíró jellegű közlemény nem tér ki. Ezt követően Jean-Pierre Digard a Zagros hegységben élő, mintegy 600.000 lelket számláló baxtyarikok viseletbeli cicomáiról értekezik (maga a hajviselet, a haj díszei, nyakékek, gyűrűk, függők, karperecek, övék stb.). A kötet ezután következő három tanulmánya művelődéstörténeti tárgyú. Ali Bonlonkbachi a Qali Synyan szertartásról, Manutcher Kalanta- ri pedig Firduszi híres eposzának, a Sahnáménak a perzsa népművészetre, különösen a népi festészetre gyakorolt hatásáról írt. Mohamed Ja’far Mahdjoub viszont a perzsa mesemondókról adott érdekes képet. Mindhárom cikket jó képanyag illusztrálja.

Igen érdekes és a perzsa népi műveltség megértése szempontjából alapvető Ataollah Vahdati közleménye a siiták akadémiáiról. Ezek az iskolák kizárólag vallási intézmények voltak, csak teológiai ismereteket továbbítottak és nevezetesebb mecsetekben - azokkal a lehető legszorosabb kapcsolatban - alakultak ki. A különböző akadémiáknak az egyezések, az azonosságok mellett sok egyéni hagyománya is alakult ki az idők folyamán. Több esetben a tananyag is módosult, bizonyos áttételekkel világi elemek is helyet kaptak bennük. Tekintettel arra, hogy ezeknek az iskoláknak mindmáig rendkívül nagy hatása van az iráni népek életére, életmódjára, megismerésük, tanulmányozásuk a néprajztudománynak is fontos feladata. A tanulmány, mint legjelentősebbeket, az iszfaháni és a korhaszáni akadémiákat említi.

Az Objets et Mondes XI. kötetének 2., 3. és 4. száma már jóval vékonyabb, min az elsőé. Ezek a számok a szokásos terjedelemben jelentek meg.

122