Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

teoretikus megalapozottságát illetően.Mindezek az egész múzeumügy súlyos kérdései.

A csehszlovákiai állami galériák 1968 február 6-9.között konferenciát tartottak Ostravában, ahol többek között a képtárakat érintő muzeológiai kérdésekről is szó esett. J.ZEMINA, a prágai nemzeti galéria modern festészeti osztályának vezetője ezen az összejövetelen éles szavakkal bírálta a galériákban tapasztalható egészségtelen jelenségeket. A folyóirat e felszólalás rövidített szövegét adja közre, de még ebből is kicsendül az a szinte felháborodott hang, amellyel a csehszlovák képtári gyakorlatot ostorozza. "Meg kell akadályozni minden olyan jelenséget, amely korlátozza a gyűjtő, a kutató és a nyilvánosságra hozó tevékenységet. Tenni kell valamit a műtárgyak gondozása, biztonsága, épségben tartása érdekében, mert ez nemcsak a galériákban, hanem általában a múzeumokban hanyagul folyik; mindez megérdemelne egy külön, a legkiválóbb szakemberek bevonásával egybehívott konferenciát." A jelenlegi kedvezőtlen helyzetet a felszólaló mindenekelőtt abban látja, hogy Csehszlovákiában a különféle közigazgatási hatóságoknak és a politikai szerveknek elavult és tévesen értelmezett elképzelései vannak még a galériák és a múzeumok feladatait illetően: egyoldalúan hangsúlyozzák ki ezek külső, nem kifejezetten múzeumi feladatait.

A galériák szerzeményezési ténykedése csak szűk korlátok között mozoghat - folytatódik a felszólalás -, emiatt a gyűjtemények és az állandó kiállítások keresztmetszeti képe egyhangú, uniformizált . A vidéki galériák ilyen értelemben is csupán a központi galériák kicsinyített, reprodukált másai, ezáltal tökéletesen elsikkadnak az egyes tájjellegű különlegességek - ha ezek egyáltalán eljutnak gyűjteményükbe -, pedig kötelessége lenne minden vidéki közgyűjteménynek, hogy saját környékét ebben a vonatkozásban is szerepeltesse, reprezentálja. Ennek a helyzetnek az oka abban keresendő, hogy a galériákban bizonyos személyek averzióval vannak a helyi értékek iránt, hiányzik a művészettörténészekben a kiválogatáshoz szükséges bátorság, ami természetesen kockázatos, és gyakran nem is népszerű dolog. Hasonló meggondolásból csak csekély figyelmet szentelnek a leg233