Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

állítás céljait szolgálja; ebben a pillanatban a vásárhelyi festők alkotásait láthatják itt látogatóink. A harmadik helyiségben néprajzi bemutatót szoktunk tartani, a negyedikben pedig a régészeti raktárunk foglal helyet.

D. L.: Arról van tehát szó, mint másutt is az országban, hogy van a múzeumnak egy óriási raktára rengeteg anyaggal, ami tulajdonképpen nincs szem előtt. Időnként tehát ezt a föl30 részt - de az alsót is - felfrissítik újabb és újabb látnivalókkal, ahogy ezt Nagy Gyula kifejezte, miközben megnéztük a múzeumot; "szellőztetik" a tárgyakat. Én azt hiszem, hogy minden magyar múzeumnak az egyik legfontosabb problémája: kiszorul a saját helyéről.

N. Gy.: Hát bizony, annak ellenére, hogy a 25. év végére egy nagyot léptünk előre a raktározás tekintetében, még mindig nagyon sok gondunk van a tárgyakkal. Fő a fejünk! Ugyanis az elmúlt években az anyag nagy része padláson hevert. És azt tudnunk kell, hogy az orosházi múzeum épületének pala fedele van, tehát padlása rettenetesen meleg. Az ott elhelyezett tárgyak állaga veszélyeztetve van. Azt el tudtam már érni, hogy a padlásról a tárgyak egy része valamivel jobb helyre kerüljön. Egy régi garázsépületből nyertük az új raktárt, ott az anyag egy árnyalattal jobb helyen van.

D. L.; Nagyon szemléltető és nagyon ötletes az alsó kiállításnak az a részlete, amely egy család történetén mutatja be Orosháza társadalmának, gazdálkodásának, néprajzának fejlődését. Ez a Fekete család nemzedékenként nagy családfákkal kivetítve a falon mintegy háttérül szolgál az előtte álló tárgyaknak . Miért pont ezt a Fekete családot választották ki, és talán tudhatnánk valami közelebbit erről a családról?

N. Gy.: Orosházán nincsen olyan család, amelynek a családfája meg volna rajzolva, vagy annak adatait összegyűjtötték volna. Nincs! Nem csak egyszerű paraszti, de értelmiségi családnak sincs családfája. (No hát családfája van, csak nincs lerajzol225