Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

anélkül, hogy objektivitását elveszítené. Jó példája annak, hogyan lehet röviden nagyon sok információt adni. Kissé sommásnak érezzük az író munkásságának értékelését, örülünk annak, hogy ismerteti a gyűjteményi anyagot, közli a Gárdonyi művek és a róluk szóló irodalom jegyzékét. Ezzel tágabb ismeretterjesztő funkciót vállal, lehetőséget adva az elmélyültebb, részletesebb megismerésre. Német és orosz nyelven a külföldiek is megtudhatnak valamennyit Gárdonyiról.

"Az egri képtár vezetője és katalógusa" (összeáll.: Czobar /g- nes, Bodnár Éva, Eger, 1966. 42 p. XXXVI t.) a képzőművészeti kiállításokhoz készülő hagyományos műfajt követi. Az egyetemes érdeklődés megkívánta volna, hogy a képek jegyzékében legalább egy idegen nyelven (pl. a kép-aláírásokhoz hasonlóan franciául) fordítást is alkalmazzanak, annál is inkább, mert kevésbé ismert művészek nevei, vagy éppen névtelen, körülírt alkotások szerepelnek benne.

"A parádi palócház" (írta Morvay Judit, Bp. 1966.) és "A kisná- nai vár" (írta Pamer Nóra. Eger, 1970.)tíz-tíz oldalas illusztrált leporellók tartalmazzák a két objektum ismertetését a leglényegesebb látnivalókkal.

Valamennyi kiadvány egységes formátumban, ízléses kivitelben készült, s reális áron kerül forgalomba. Említésre méltók még a "Bélapátfalvi keménycserép" című kiállításhoz készült rövid kalauz és "Az egri honismereti és helytörténeti füzetek", "A gyöngyösi füzetek" és "Az egri vár híradója" című sorozatok.

Az idegenforgalom sajátos igénye, hogy a meglátogatott helyeken emléktárgyakat, képeslapokat lehessen vásárolni. Az egri várban ez adva van. Észrevétéleznünk kell (persze erről nem a múzeum tehet), hogy az emlék- és ajándéktárgyak között nagyon sok az igénytelen, álművészeti, ízlésromboló termék. Szerencsés dolog volt a múzeumi ajándékbolt megnyitása. Kár, hogy alig van egri vonatkozású tárgymásolat. Gyöngyösön és Párádon a képeslapokat nagyon hiányolják, s az egri választékot sem tartjuk kielégítőnek .

220