Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
tő, szobrász - hasonlóan a bútorokat készítő asztaloshoz, a subákat hímző szűcshöz ás a többi használati célú népművészeti alkotás mesteréhez - még nem jutott el arra a társadalmi rangra és a művészi öntudatnak arra a fokára, hogy nevével fémjelezze alkotásait. Úgy hiszem, ezek azok a fontos - ha talán nem is a legfontosabb kritériumok, amelyeket mérlegelve a Liszt Ferenc Múzeum muzeológusai éppen ezeknek a műtárgyaknak válogatott együttesével szándékoztak megismertetni a népművészet természetét és alkotásait. Ebbeni igyekezetükben - nagyon helyesen - nem zárkóztak el attól, hogy a mostani áttekintésemben hosszasabban méltatott darabokkal együtt bemutassák azokat a használati tárgyakat is, amelyeken vallási tárgyú vagy ihletésű ábrázolások is láthatók, mintegy átmenetet képezve a díszítőművészet és az ábrázoló művészet határokat nem ismerő tartományai között. Nagyon örülök, hogy Önökkel együtt részese lehetek ennek a tudományos igényű és mégsem elvont igazságokat deklaráló, gyönyörködtetve ismeretterjesztő vállalkozásnak. Láthatom itt ás Önökkel együtt tanúsíthatom, hogy a Liszt Ferenc Múzeum munkatársai értői kultúránknak, történelmünk örökségeinek és hogy olyan módon sáfárkodnak a gondjaikra bízott nemzeti kincseinkkel, ami példás hazánk múzeumi gyakorlatában. Köszönöm nékik a kiállítást és gratulálok szép teljesítményükhöz . Hoffmann Tamás 195
