Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A tárgyak többségét viszonylag olcsón vettük, néhány helyen azonban nagy alkudozásokra volt szükség. Itt kell megjegyeznem, hogy akadtak a faluban és a tanyákon olyan személyek is, akik magukénak érezve a tanyamúzeum ügyét, ingyen vagy jóval áron alul adták át tárgyaikat. E szempontból különösen Kölcze József, Juhász Lászlóné, Bujdosó Flóriánná és Veszelszki Mátyás érdemelnek említést. Felajánlotta segítségét a községben élő, illetve dolgozó két komoly, régi, neves magángyűjtő, Dr. Csire Géza és Molnár János is. A gyűjtés során igen sok utánajárást kívánt a textíliák beszerzése. A végtelenül szegény, homokkal küszködő pusztai nép nem adhatott sokat cifrálkodásra, viseletdarabjainak és ágyi ruháinak hímzésére, díszítésére. Végül mégiscsak sikerült megszerezni az egyszerű, de hagyományosnak mondható térítőkét, dunna- és vánkoshuzatokat. A belső, kifelé nem látszó vánkosokra boltban vásárolt új ágyneműt húztunk. Boltban vettük meg a tollasdunnákat és tollaspámákat is. A bútorok közül különösen a sarokpad és a ládák megszerzése okozott nehézséget. Lajosmizsén már csak nagyon halvány emléke élt a szobák egykori sarkos elrendezésének. Sarokpadnak a legeldugottabb tanyákon is csak roncsaira bukkantunk. így sok keresés és viszontagság után Alsónémediben vásároltunk egyet. Ugyanitt vettük meg a pitvar díszítéséhez elengedhetetlenül szükséges tányérokat is. Ládát hosszú időn át nem találtunk, míg végül Kölcze József tanyájában ráakadtunk kettőre, de ezek éppen per alatt álltak; sok tárgyalás, utánajárás után sikerült mindkettőt letétbe megkapnunk. A bútorok közül múzeumi szempontból talán legértékesebb az a díszesen faragott támlás-szék, amelyet Bujdosó Mátyás felsőlajosi tanyáján vettem. A bútorok között sajnos több olyan is akad, amely csak a nagy időhiány miatt kerülhetett a gyűjteménybe, egyébként kora és külseje erre nem kellő mértékben jogosítja fel. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a századforduló körüli alföldi tanyák berendezése a maga korában sem volt soha teljesen egységes stílusú: a XIX. század közepéről származó ládák, a házilag faragott ülőbútorok, a falusi asztalosok századvégi alkotásai, valamint az úri osz186
