Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

A körlevelet az ország kilencvenöt múzeumának, muzeális létesítményének küldtük el. Érthetetlen és igen sajnálatos módon négy hónap alatt körlevelünkre összesen harmincöt válasz érkezett. Számos olyan intézmény nem közölt adatokat, amely pedig - tudomásunk szerint - több értékes, jelentős hangszert őriz. Az adatok közlését számos tényező akadályozhatta. Közülük talán legjelentősebb a muzeológusok túlterheltsége.Ugyancsak nehezíthette az adatközlést, hogy múzeumainkban a hangszerek nem tartoznak egy-egy muzeológus szakterületéhez,s a tárgyak eredetük, jelentőségük szerint esetleg különféle gyűjtemény-egységekben kaptak helyet. így egy-egy múzeum teljes hangszerállományát nehezen lehet áttekinteni.

Mindezek következményeképpen a körlevélre adott válaszok eddig nem teremtették meg a központi nyilvántartás elkészítésének feltételeit. A továbbiakban a múzeumok ismételt felkérésére, majd - annak esetleges eredménytelensége után - a személyes adatgyűjtésre kerül sor.

+ + +

Az ország múzeumaiban őrzött hangszerek központi nyilvántartását a Zenetörténeti Múzeumban - az adott anyagra kidolgozott rendszer szerint - fénylyukkártyával oldjuk meg. Ez a módszer áttekinthető, könnyen kezelhető és számos értékes információval szolgáló "adatbank" létrehozására alkalmas. (Számítógépes feldolgozást ez az anyag nem igényel: a muzeális hangszerek száma országos viszonylatban sem lépi túl az egy fénylyukkár- tya-rendszerre felvihető 10.000-es nagyságrendet.)

A fénylyukkártyán a hangszereket a következő szempontok figyelembevételével dolgozzuk fel: készítő mester, műhely, a készítés helye és ideje (25 évenkénti osztásban), a hangszer típusa, speciális formai jellegzetességei. A fénylyukkártya rendszer lehetővé teszi - az előbbieken túl - a tárgy őrzési helyének szemléletes feltüntetését is. A feldolgozásnak ez a módja egyetlen lap kiemelésével adatokkal szolgálhat például egy-egy mester Magyarországon fellelhető hangszereinek számára vonatko165