Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
valamelyik irgalmasrendi gyógyszertár számára készült (Temesváron is volt egy) és csak később került a tordai patika tulajdonába . + + + A XVIII, század utolsó negyedétől a kőedény sikeresebben és szélesebb körben elégíti ki az igényt, mint a hanyatlásnak induló fajansz, vagy az akkor még kevesek számára megfizethető porcelán. 1785-1790-ben ugyan még a fajansz szerepel túlsúlyban a pesti piacon, de a fajansz-manufaktúrák, követve a holicsi gyár példáját, egymás után tértek át a kőedény tömeges gyártására és ezzel egyidőben sorra alakulnak a már csak ezen a technikán alapuló gyárak. Az egyik legkorábbi kőedénygyárat Kassán alapították 1801-ben. Termékeivel rövidesen betör az ország keleti részének piacára, Lengyelországba, Oroszországba, sőt a Balkánra is szállít. A gyár alapítója: Osvaldo Pivirotti 1817-ben újabb gyárat indít. A "Kassai Angolyfejér Agyag Új Fábrika" több mint félszáz különféle edénytípust gyártott az 1840-es évekig. Patikaedényeik között jellegzetesek a talpaskehely formájú, fogógombos fedéllel ellátott edények, levonatos, polikrom díszítéssel. A sárga címerpajzs köré tekeredő kék vagy zöld színű kígyóval díszített patikaedény valamelyik "Kígyó- patika" számára készülhetett. A PULPA TAMARINDORUM feliratú edényben tamarinda-íz volt, melyet az indiai tamarindus fa gyümölcséből készítettek. A hinduk már a XX. században használják ezt a szert ás Európában is a XIV. század végéig rendelik, mint enyhe hashajtót. Az OXIMEL AERUGINIS feliratú edényben savanyú mézzel készített kenőcsös kombinációt tartottak. A kehely formájú edények között az egyik különlegesen szép díszítésű: a kartust feltűzött függöny alkotja szárnyas angyalfej ábrázolással. A nagyszöllősi patika számára készült, mely feltehetően az "Angyal"-hoz volt címezve. Ópiumos készítményt (EXTR. OPII AQUOS) tartalmazott. 154
