Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

díszíti. A feliratok szerint különböző aromás vizeket tartottak bennük, melyek úgy készültek, hogy a növényi alkatrészt a víz­zel együtt desztillálták. Az AQU/A/ CERASOR/UM N/IGRORUM/ fel­iratú palackban például a macedóniai meggy szárából készült párlatot tartották. Az AQU/A/ TARAXACO a pitypang (= taraxacum) nedvének vizes kivonata; ezt a XIX. században pilula-kötőanyag- ként alkalmazták. Holicson nem alakult ki sajátos, helyi stílus, mert a számos külföldi munkás és mester behívásával tudatosan a külföldi (Strassburg, Rouen, Castelli) gyárak példáját igyekeztek követ­ni. Formájukat tekintve a holicsi patikaedények is az Európa- szerte uralkodó későbarokk, rokokó jegyeit viselik magukon (1744—60 közötti termékek). A drágább díszítésű, finomabb kivi­telű patikaedények az udvari patikákba kerültek, így Castelli- típusú edényekkel volt berendezve a bécsi és az inns­brucki udvari patika. A hazai megrendelők számára egysze­rűbb, olcsóbb, monokróm díszítésű edényeket szállítottak. 1745-től a színes festés mellett az aranyozással is kísérletez­tek. Patikaedényeik között is vannak olyanok, ahol alkalmazták ezt a díszítést. Az EXTR. TRIF. FIBR. (= a Trifolium fibrinum, a háromlevelű vidraeleckefű kivonata, váltóláz és idült bélhu­rut ellen) feliratú edény címkéjét "Isten szeme"motívum díszí­ti. Lehetséges, hogy az 1640-ben alapított kassai jezsu­ita gyógyszertár számára készült, amely "Ad oculum Dei" - az "Isten szemé"-hez volt címezve és amelynek gazdag berendezésé­ről lelkendezve számolnak be a források. A fajansz aranyozása nem bizonyult olyan tartósnak, mint később a porceláné: színe besárgult, megbámult, és a nem ráégetett, hanem festett ara­nyozás könnyen lekopott. Holicson kőedénygyártással is kísérleteztek és 1787-től a gyár - elsőként hazánkban - át is áll az új technológiára. + + + Az 1758-ban alapított tatai fajanszmanufaktúra méltó ve- télytársa lett holicsi elődjének. Ez részben a Holicsról Tatára 150

Next

/
Thumbnails
Contents