Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A múzeumi élősdiség ia elterjedt jelenség az új-legújabbkori kiállításokon. Ezek között legkorrektebb a másoktól való sorozatos tárgykölcsönzés, mely ha nem lépné túl az elfogadható határt, nem is volna kifogásolható. Elsősorban a múzeum önérzetétől függ, hogy inkább vállalj a-e az önállótlan- ságot az újkori kiállításon mint a régészetin, és a felszabadulás 20., majd 25. évfordulója után 2-3 évvel vállalja-e a na- ívoskodást, amelynek eszébe sem jut feltételezni, hogy esetleg egy 30« évfordulónak is kérhetetlenül eljön az ideje. Ami azonban.már most is kínos, az az, hogy még a fővárosi kiállításokon is újólag találkozunk azzal a sok repróanyaggal, amelyről a látogató azt állítja, hogy "alakjai visszaköszönnek". A kirakodó szépészet sem tud a tárgyak nyelvén beszélni, noha tárgypártinak vallja magát. Ez a szép tárgyakat gyűjti, tovább csinosítja és dekoráltan kiállítja; úgy véli, hogy a történeti műtárgy nem egy viszonylaton belül,hanem önmagában szép, s ha nem az, nem is műtárgy. Mit is kezdhetne vele a kiállításon, ha neki nem tárgy-szavakra van szüksége, hanem szép hangokra. Abból az időből származik ez a gyakorlat, amikor még nem volt kötelező, hogy a kiállításnak legyen mondanivalója. Most megadja a császárnak ami az övé: írjanak a toll- nokok a szövegükben amit akarnak! A hibridkiállítás felemásságát az adja meg, hogy a különböző korszakokra vonatkozó kiállítási részeket egymástól függetlenül működő részszerkeszt ők tervezik meg, anélkül, hogy induláskor valamilyen átfogó rendezési koncepció irányítaná őket és adna munkájúkhoz alaphangot. A kiállítás első felében rendszerint kitombolja magát a kirakodó szépészet, és sziruppal tört hősi patinával leönti a múlt századi részt, majd a szakaszhatárnál - amit a felszabadulásnál, a Tanácsköztársaságnál vagy a munkásmozgalom kiterebélyesedésénél vonnak meg - nem lévén képes beszélni, udvariasan helyt ad a bibliománia Első világháborús hadifogoly-emlékek. A nagypapa egykori katonaládájából kerültek elő 1972-ben. (Gyűjtötte: Garai Tibor. Fotó: Szemenyei Tivadar.) 142
