Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A munkások öltözködése a századfordulón Az új-legújabbkori muzeológiában jelentkező feladat: a városi életmód kutatásának kérdései közt fontos szerepe van a különböző társadalmi rétegek viselete tanulmányozásának is. Az alábbiakban - kapcsolódva Garai Tibor: Új- és legújabbkori muzeoló- giánk kritikus pontja című, a Múzeumi Közlemények 1972. évi 1. számában megjelent cikkéhez - az öltözködésre vonatkozó kutatásaim néhány eredményét kívánom az alábbiakban ianertetni. Egyes osztályok egymástól szigorúan elkülönülő öltözködéséről nem beszélhetünk. Az öltözködési formák össztársadalmi jellegűek, és a mindenkori divat befolyása alatt állnak. (Természetesen nem a népviseletről, hanem a városi öltözködésről van szó.) A XIX. század végén a munkásság eszményképe az iparosság, amely viszont a polgári életmódot tekinti mérvadónak. A mici- sapkás "munkás-alak" később jelenik meg. A korszak tüntetéseit rögzítő fotókon keménykalapos, állógalléros zsakettes "urak" láthatók. A munkás és kispolgár rétegek szétválasztása viseleti szempontból véleményem szerint nem lehetséges, de még a polgári öltözködéstől sem alapvető az eltérés . A polgári rétegek szigorú szabályok szerint öltözködtek. Egy hivatalnoknak, kereskedőnek, ügyvédnek szüksége volt frakkra, zsakettre, szalonkabátra és esetleg szmokingra a naponta hordott zakók mellett. Az asszonyoknak háziruhájuk, sétaruhájuk, társasági, esetleg estélyi ruhájuk volt. Ezek a ruhadarabok meghatározott, egymással nem felcserélhető funkcióval rendelkeztek. így pl. elképzelhetetlen, hogy egy látogatás alkalmával puha kalapot viseljen valaki, s hogy az operában ne frakkban, illetőleg estélyi ruhában jelenjen meg stb . Az öltözködési sza131
