Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

múzeum mint a vidék kulturális életének szervezője is kifejteni képes.

5) A vidéki múzeumok gazdái és egyben fenntartói a tanácsok, a nyújtott támogatásukért sok helyütt saját elképzeléseik hiánytalan végrehajtását várják a múzeumoktól. Ugyanakkor a művelődési házakéhoz, népkönyvtárakéhoz hasonló működésű, tehát lényegében csak népművelési és szórakoztató feladatokat ellátó intézménynek tekintik őket, ezirányú tevékenységüket értékelik a legjobban.

A múzeumok hivatásszerű tevékenysége és a fenntartó szervek felfogása közötti különbség a tapasztalat szerint sok konfliktushoz vezet. Az ezeket elkerülni akaró múzeumok számára nem marad más megoldás - a szubordinatív állapot és a személyes érdek egyaránt ezt diktálja -, mint megalkudni a helyzettel, jobb meggyőződés ellenére is teljesíteni a nem is mindig kellően megfontolt pillanatnyi igényeket, feladni a perspektivikus tevékenység terveit és gondolatát.

A tapasztalt visszahatás: az elkedvetlenedés, visszavonulás és a szakmába zárkózás - nem megoldás; a szempontok közelítésén való munkálkodás - hisszük - nem reménytelen igyekezet.

III.

Sajátos lehetőségeiknek megvalósulása, a körülöttük mutatkozó ellentétek és aránytalanságok felszámolása - vagy legalább is ésszerű határok közé szorítása - adhatja meg első sorban a vidéki múzeumok méltó rangját. Megfelelő ellenpólussá válván a vidéki múzeumok pedig előnyösen hathatnak a központ egészséges működésére, segíthetik lemérni annak eredményeit, jelentőségét. Egyformán érdeke tehát a központnak is, a vidéknek is a köztük tátongó űr áthidalása, s így a híd építését is két oldalról egyszerre kellene megkezdeni. A kezdeményezés lehet a vidéké is, mert nem kétséges, hogy a vidéki múzeumoknak belső szervezetüket tekintve meg kell újulniok.

105