Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
múltjáról ás mai teljes jelenéről, másrészt viszont kapcsolni kívántuk a Kongresszus eseményeit a műemlékvédelem centenáriumi ünnepségeihez. Úgy vélhető, hogy mindez sikerült is. A kiállítás színes, érdekes és szinte teljes skálájú képet mutatott be a magyar műemlékvédelemről, s előre nem is reméltük, mennyire megnyeri majd a külföldi résztvevők tetszését. Az Országos Műemléki Felügyelőséghez a Kongresszus befejezése óta nagyon sok levél érkezett, s feltűnő, hogy ezek majdnem mindegyike a centenáriumi kiállítást a legmaradandóbb emlékek között említi meg. Reméljük, hogy ez a siker nem korlátozódik az ICOMOS Kongresszusain résztvett külföldiekre, hanem a magyar közönség körében sem lesz kisebb. Magyarországon minden rendezvény elmaradhatatlan feltétele a magyaros vendéglátás. Vendégeink szavaiból ítélve e tekintetben sem kellett szégyent vallanunk. Ilyen alkalmakkor a környezetnek, az ünnepélyes és szép kereteknek különleges súlya van. Éppen ezért bizonyára maradandó élményként emlékezik majd mindenki, aki résztvett a Parlamentben és a budavári palota Mátyás- kertjében rendezett fogadáson.Az Elnöki Tanács elnökhelyettesének meleg szavait, az Országház elegáns pompáját éppoly nehéz lesz elfelejteni, mint a Budapesti Történeti Múzeum kertjének meghittségét, műemlékeiből áradó otthonosságát. Az ICOMOS III. Közgyűlésének és Kollokviumának előkészítése során az volt a cél,hogy a szervezeti és szakmai-tudományos keretek jó biztosítása mellett szocialista hazánkról, annak műemlékvédelméről, de általánosabban: egész társadalmi rendjéről kedvező képet nyújtsunk. Sokak véleménye szerint ez sikerült. Külföldi vendégeink jó összbenyomással távoztak Magyarországról, a magyar résztvevők pedig nemcsak együtt örültek a rendezőkkel a sikernek, de szűkebb munkaterületükön új érvekkel gazdagodva propagálhatják a műemlékvédelem ügyét . Ennél többre nem is számítottunk. / Román András 94
