Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

jelleg miatt csak nagyon kis mértékben avatkozhatunk be. A díszes terem azonban önmagában ünnepélyes, sőt patetikus esztétikai hatást kelt, s így nem alkalmas arra, hogy Petőfi plebejusi környezetének, ifjúkori vándorlásainak, sőt nyomorának bemutatására használjuk fel. A patetikus stílushangulat legfeljebb egy egyszerűbb ünnepélyesség irányába csökkenthető, épp ezért ez a terem csak Petőfi utóéletének világsikerének érzékeltetésére, mondhatnánk azt is, hogy a nagy költő apotheozisára látszott alkalmasnak. Igaz ugyan, hogy az utóélet általában a kiállítások záró fejezete szokott lenni, de ma már az erősen átlagos néző számára sem feltétlenül visszatetsző a mai filmekben és regényekben is alkalmazott "hátulról való indítás". Az az elképzelés pedig, hogy a mai, a szocialista Magyarországon, sőt szocialista világban s általában a haladó emberek világéban ma élő Petőfi-kép felől indítsunk s egyben itt tekintsünk visz- sza Petőfi egész utóéletének pozitív és egyben negatív vonásaira, a kínálkozó egységek szuggesztív erejű kialakítása esetében a Petőfi Emlékbizottság szempontjainak is jól megfelelhet.

A következő termek egyszerű, semleges belső tere, síma fehér falai viszont már egyáltalán nem okoznak hasonló problémákat. Ezekben pusztán a falfelületek arányos kihasználása jelent egy bizonyos fajta, de leküzdhető nehézséget. Elképzelhető egy o- lyan megoldás is, amelynek során az ablakokat eltakarják. Ez az anyag elrendezéséhez az előbbinél kötetlenebb lehetőségeket biztosítana, s kétségtelenül megkönnyítené a rendezők munkáját is. A termek természetes jellegének megbontása azonban egy erősen monoton és absztrakt teret hozna létre, amelyet csak mesterséges fénnyel lehetne világítani, ezenkívül a termek szellőztetését is megnehezítené.

Múzeumunk a múltban már kísérletezett ilyen megoldással; az így elhelyezett kiállítások azonban életidegen, időnkint egyenesen kripta-szerű jelleget kaptak. Bizonyára vannak esetek, amikor az ilyen, absztrakt tereken belül is lehet jó kiállítást 'rendezni, Petőfi költészetének eleven életszerűségét,frissességét azonban nehéz lenne e költészet lényegének torzítása nélkül ilyen absztrakt térbe kivetíteni.

78