Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 2-3. szám

logikus sorrendre is törekedve. A kiállítás igen látványos volt, de nem tükrözhette teljes mértékben gyűjteményeink valódi gazdagságát, hiszen jónéhány nemzetközileg is számontartott fa­jansz, porcelán stb. tárgyunkat a Múzeum állandó kerámia ki­állításán, legszebb bútorainak egy részét pedig a Nagytétényi Kastélymúzeumban helyeztük el már korábban. A "Mai magyar iparművészet I." című kiállításunkat régi hagyo­mány felújításaképpen rendeztük meg épületünk első emeleti ún. szürke termében. Az Iparművészeti Múzeum alapítói az intézmény fontos feladatának tekintették a kortárs iparművészettel a kap­csolat felvételét és mindenkori ápolását. Éppen ezért már a Múzeum 1885-ben kiadott alapszabályzatában állandó helyiséget biztosítottak a "modern" iparművészet bemutatására. A célkitű­zésnek az intézmény a későbbiek folyamán nem mindig tudott ele­get tenni, s ezért most, a centenárium ösztönző hatása alatt elhatároztuk, hogy - alapítóink útmutatása szellemében - ismét állandó kiállítási lehetőséget biztosítunk a kortárs iparművé­szet alkotásainak bemutatásához. E szándék megvalósításának el­ső fázisa volt ez a - Fekete György belsőépítész tervei alapján megvalósított - kiállítás, amelynek címében a sorszám azt jel­zi, hogy a mai magyar iparművészetnek nem teljes keresztmetsze­tét, hanem csak néhány ágazatának válogatott alkotásaiból álló együttest mutat be, de azzal az elgondolással, hogy a sor foly­tatódni fog. + + + Az itt röviden elmondottakból is érzékelhető, hogy jubileumi ünnepségünk s az arra való felkészülés nem csak az emlékek ösz- szegezésének időszaka volt, hanem az erőgyűjtésé is; az új idők megváltozott feladatainak megoldásához mutatott irányt és adott bátorítást. Batári Ferenc 62

Next

/
Thumbnails
Contents