Múzeumi Közlemények 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 2-3. szám
A Néprajzi Múzeum tehát elindult fejlődésének azon az útján, hogy a magyar néprajzi kutatások bázisává váljék. Elkezdődött a korszerű népzenei gyűjtőmunka is: Vikár Béla fonográfhengerre vett népzenei fölvételei alapozták meg a Bartók, Kodály és Laj- tha munkája révén később nemzetközi hírűvé vált népzenei gyűjteményt. Jankó szervezésében megteremtődtek az archívális gyűjtemények alapjai, s rendezett, a kor színvonalán álló könyvtár segítette a tudományos munkát. Tovább növekedtek a nemzetközi gyűjtemények is; ezidőben került a Múzeum birtokába többek között a Fenichel- és a Bíró-féle új-guineai, valamint a Feste- tich-féle óceániai kollekció, továbbá Bán Aladár észtországi, Baráthosi Balogh Benedek Amur-vidéki és zűrjén, Mészáros Gyula baskír, középázsiai és kisázsiai, Győrffy István balkáni és Fu- szek Adolf afrikai gyűjtése. Mind a néprajz-tudományt, mind a Néprajzi Múzeumot súlyos veszteség érte Jankó János korai halálával. Megkezdett munkáját folytatták ugyan az utódok, de nem mindig az ő energiájával és tervszerűségével. A fejlődő intézmény számára hamar szűk lett a Csillag-utcai lakás. Egy darabig további lakások kibéreié sével bővíteni lehetett az elhelyezési területet, végül mégis újra költözködni kellett, ezúttal a városligeti Iparcsarnok épületébe. Az új elhelyezés nemcsak azért bizonyult ismét átmenetinek, mert néprajzi gyűjtemények elhelyezésére teljesen alkalmatlan volt, hanem elhanyagolt állapota miatt is. Valósággal a pusztulástól kellett menteni a tárgyakat, amikor 1924-ben az egykori Tisztviselő-telepi gimnázium épületébe, jelenlegi székházába átköltöztették a Múzeumot. Valójában az eddigieknél nagyobb és kielégítőbb épületet kapott, arra azonban nem elegendőt, hogy korszerű kiállításokon kívül korszerű raktárakat is létesíthessen, a gyűjtemények megőrzéséről megfelelően gondoskodhassák. A Múzeum fejlődésének folyamatát az első világháború megtörte. Erősen megcsappantak az anyagi források, visszaesett a gyarapodás. Az anyagi helyzet nehézségeit jelzi, hogy egy évtizeden át a Néprajzi Értesítő kiadását is szüneteltetni kellett. A kutató 8
