Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)
1971 / 3. szám
Baux (innen kapta nevét a bauxit) csodálatos gót-reneszánsz városkáját várával Richelieu éppen úgy a francia abszolutisztikus állam ellenzőinek letöréséért robbantotta fel, mint a mi várainkat jó félszázaddal később I. Lipót. A város így érintetlenségében a francia múlt Herculaneumja lett. Fantasztikus-zord dolomitvilága ihlette Dantet az Inferno egyes tájai költői megalkotásánál. Camargue lótenyésztő, illatosfüvű síkjai a Rhőne deltájában a Franciaországban oly ritkán előtűnő pusztai természeti tájból és különösen folklórjából, néprajzából nyújtanak valamelyest. Lótenyésztő ás vad bikákat terelgető népének nádfedeles hajlékai berendezéseikkel mindannyi természetes skanzen. A műtárgymásolat Franciaországban ma elsősorban a XVII-XVIII. századi egykori helyi fajánszkultúra felé irányul. Elsősorban Moustiers és'Marseille, Montpellier, de Rouen, Strasbourg készítményei a népszerűek, árok a mi habán fajanszmásolatainkéhoz hasonlóak, tehát az olasz másoló tevékenységhez képest, amely elsősorban Faenza barokkját utánozza, jóval drágább. De készítik az egykori helyi ónedények számos változatát is; a műbútor- asztalosságnak ma is az ottani provinciális faragott barokk emlékek a kedvelt előképei. Korszerű, szép régészeti kiállítást Nimes régészeti múzeumában láthattam; a derűs hatású, esztétikus kiállítási termek azonban különösebb történeti szempont, alakító célzat nélkül mutatnak be egyes anyagcsoportokat. Pont du C-ard megtekintése során kerültem egy kis műemléki városkába, Uzes-ba, amelynek várában most is a Lajosok korában szerepet játszott Uzes őrgrófok élnek. A XVTI-XVTII. századi berendezésű belsőségek megtekinthetők. A látogatható hazai magángyűjteményeinkre emlékeztető vezetést itt a márki komornyikja tartja, tudománya azonban messze elmarad az autocárok valóban magasszíntű ismeretterjesztést végző polihisztor soffőrjeié mögött. Még egy magángyűjteményről számolhatok be; ez a Riviera-i Cap- Ferrat Ephrussi-Rothschild villája csodálatos értékeit egyesi-