Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

lyi, hanem az egész akkori Magyarországról származó anyagot gyűjtötte, illetve őrzi ma is.

Példát mutat Orient abban, hogy elveti a szűk látókörű szakmai sovinizmusra épülő szeparatista szemléletet:

"A Magyar Gyógyszerészeti Múzeum megalapítása nem a magyar gyógyszerészek lelkesedéshiányán, s nem is a tárgyak csekély számán múlott, hanem valószínűleg inkább azon, hogy féltett ereklyéik magánosok kezébe, vagy legföljebb szegényes, szűk hellyel és anyagiakkal küzdő testületekhez jutnak, nem pedig nekik legmegfelelőbb helyre, s nem fognak abban a megkövetelt gondozásban és elhelyezésben részesülni, a milyent csak oly gazdag múzeum nyújthat mint a minő az országos ’Erdélyi Múzeum’."

Arra is hivatkozott Orient, hogy legtöbbször külföldön is a nemzeti múzeumok keretében állítják fel a gyógyszerészeti múzeumokat, mert az önálló múzeumoknak nincsenek meg a feltételei.

Későbbi tanulmányában megállapítja, hogy 1903-as felhívása a Múzeum érdekében először "teljesen meddő maradt". Személyes levelezéssel és' látogatásokkal ért csak el eredményt. Sokan inkább a nürnbergi Germanische Museum-ba küldték emléktárgyaikat, eszközeiket, és nem a hazai gyógyszerésztörténeti gyűjtemény növelését tartották szem előtt. Posta Béla egyetemi tanár, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Hégi s égtár áriak igazgatója írta 1905. évi intézeti jelentésében:

"... szabad legyen röviden megemlékeznem az intézetünk kebelében alakuló magyar gyógyszerészeti múzeum gyarapodásáról, A magyar gyógyszerészet múltját hazánkban egyetlen gyűjtemény sem mutatja. Dr. Orient Gyula panaszolta ezt nekem pár év előtt és kért, tenném lehetővé, hogy ez a múzeum osztályunk keretében létesülhessen. Nem tagadom, nem

Orient Gyula: A Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának gyógyszerészeti gyűjteménye. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárábol. Szerk. Pósta Béla. Kolozsvár, I9I8. 221. 1.

33