Múzeumi Közlemények 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

lások változékony, állandósulási tendenciákat nem mutató hagyományait az összemberi tevékenységek figyelembevételével próbáljuk megismerni, különböző analógiák és összevetések útján fel kell tárnunk azokat az egyedi jelenségeket is, amelyek változott, vagy változatlan formájuk ellenére is állandóan tárgyai az általánosnak és az általánosításoknak. Nyilvánvaló tehát, hogy ha a munkáshagyományok mozgásáról beszélünk, nem anyagisá- guk specifikumaira, hanem jellegzetes mozgásformáikra, változásaikra, változataikra gondolunk.

Nem egészen ismeretlenek ma már a munkáshagyományok mozgásának társadalmi formációi sem. Nagy Dezső 1968-ban a Népművelési Propaganda Iroda kiadásában tette közzé "Honismeret és munkáshagyomány" c. nagyszabású tanulmányát. Műve a napjainkban mind konkrétabb formákban kibontakozó kulturális forradalom egyik szerény tevékenységéhez, a honismereti mozgalom keretében kialakult krónikaíráshoz óhajt tematikai segédletként szolgálni. Ezért méri fel és provizórikusán rendszerbe is foglalja mindazt, ami a közművelődés tudatosítása szempontjából munkáshagyománynak tekinthető. Genetikai kérdésekkel nem foglalkozik, de mint rendszerezési kísérlet azért is figyelemreméltó, mert első tudományos igényű felmérése annak a mérhetetlennek látszó kulturális kincsnek, amelynek birtokában a munkásosztály képes a szocialista tudat és öntudat kialakítására. A hagyomány értelmezése a muzeologia feladata: az általános muzeologia képes me- todológiailag a munkáshagyományoknak, mint az emberi életmód formáinak és tartalmának differenciált feltárására, valamint a történeti mozgás érzékelhető eszközökkel való bemutatására.

A munkáshagyományok érvényesülése a történeti folyamatban, a mindennapi élet gyakorlata a nemzedékek által kialakított szociális folyamatban, a munkáshagyományok átadásában és átvételében válik az ismétlődés végtelen lehetőségét magában rejtő társadalmi cél megváló' ítasának eszközévé. Az osztálytársadalmakban a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak életmódjának, létük megvalósulásának értelmes és érzelmi elemei egyenesen és közvetlenül állanak szemben egymással, mint az ínség és a bőség megnyilvánulásai.Ezek a dialektikus ellentétek azonban nem min- 20