Múzeumi Közlemények 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

strukciójában szakítottak a hagyományossal. Tartó oszlopsora nem középen, hanem a tengelytől arányosan eltolódva osztja ketté az épületet, mégis szerves egységet adva. Tetővilágitási szisztémája ötletes, sikerült megoldás és elvét tekintve megelőzi a tokiói példát. Mozgatható belső felszerelése, a flexibilis térelhatároló elemek tették lehetővé, hogy fennállása óta több kiemelkedő nemzetközi kiállítást fogadott, (itt mutatták be nagy sikerrel többek között a „Középkori művészet Magyarországon" cimü reprezentativ kiállítást is.)

A tokiói muzeum négyzetalaprajzu, ablaktalan, hasábalaku tömbjére talán a legjobb analógia a Museum of Art 1960-ban megnyílt épülete Uticában (ü.S.A. New York állam). A rokon vonás csak az épület külső tömeghatásában jelentkezik, a belső térfelosztás és a szerkezet nem tudott elszakadni a hagyománypstól.

A svédországi lund-ban épült Art Gallery újszerű kivitelezése is rokon vonást mutat a tokióival. Az 1956-ban megnyilt muzeum központi csamokos megoldású, tetőzeti világítóberendezése a természetes és a mesterséges fény alkalmazását megfelelő szögben lehetővé teszi. Az épület belső szerkezete eltér a hagyományostól. A belső térkialakitás nagy forgalom esetén is célszerűnek bizonyult.

Említettem a tokiói múzeumnál a Saint Gobain üveg alkalmazását a külső és belső tér szerves kapcsolata illúziójának felkeltésére. Ezen az elgondoláson alapszik a milánói Galleria di Arte Moderna 1953-ban készült épülete. Egyik homlokzatának parkrészlettel határos, földszinti részét óriási üvegfal képezi, a látogató szinte a szabadban érzi magát. Az esztétikai hatás mellett az a benyomása a látogatónak, mintha erdőben sétálva szemlélné a szoborkiállítást.

A spirális múzeumnak - úgy tudom - egyetlen megvalósított példája a new-yorki Solomon G. Guggenheim Museum 1959-ben megnyilt épülete.Az amerikai kontinens legkiválóbb épitésze, FRANK UiOYD WRIGHT - valószinüleg 'IE CORBUSIER hatására - tervezte ezt a

17