Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

technikai kivitelezővel igen gondos, elmélyült munkával, együtt kellene kidolgozni. Sajnos ez szinte a legritkább eset, s ennek a gyakorlatban sokszor megoldhatatlan akadályai vannak. Ennek ellenére mégis csak az együttes tervezést helyeselhetjük, mert ez biztosítja a jó színvonalat. A silány kiállítás a rendező képzetlenségéről és hozzá nem értéséről árulkodik a látogatók ezrei előtt.

illandó kiállításaink általában nagyobb időközökben kerülnek uj- járendezésre, ezért a tervezésnél kb. 10 éves fennállásra feltétlenül számítani kell, tehát úgy kell megrendezni, hogy sem tudományos szerkezetében, sem technikai és művészi kivitelében ne avuljon el előbb. Számos jól sikerült állandó kiállításunkról nyugodtan állíthatjuk, hogy kiállták a kritikát, ujjárendezésüket sokszor csak a berendezés technikai elhasználódása tette szükségessé, és kisebb mértékben az újabb szakmai eredmény vagy anyaggyarapodás .

Minden kiállításban egyéni jellegzetesség domborodik ki, és ez az, ami vonzóvá is teszi, mert „ezt másutt nem lehet megnézni". Ez az egyéni - ami megkülönbözteti a többitől - a kisebb rész, ami főleg a mondanivalóban jelentkezik. A legtöbb közös vonás a tervezésben és a rendezésben van. Ezekről szeretném gondolataimat elmondani.

A tervezés és a rendezés során általában a következő feladatok előtt áll a muzeológus, a művészi és technikai tervező:

1. / a muzeum rendezésére vagy a kiállítás kivitelezésére

szolgáló terület helyes felhasználása, megfelelő igény- bevétele

2. / a berendezés (vitrin, tároló paraván, tabló, posztamens,

konzol stb.) formai megtervezése, topográfiai elhelyezése, színezése és megvilágitása

3. / a múzeumi műtárgyak (régészeti, történeti, néprajzi,

képző- és iparművészeti, természettudományi stb.) elhelyezése

4. / szemléltető eszközök (feliratok,grafika,rajz,térkép,fotó, irat, film, magnetofon, elektromos berendezések stb.).

72