Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

Kiállításrendezés, tárlatvezetés

Örömmel tettem eleget a- Szerkesztőbizottság felkérésének, hogy gondolataimmal vegyek részt László Gyula: Muzeumrendezés és köznevelés o. értekezésének vitájában. Szeretném elöljáróban kijelenteni, hogy a cikk mondanivalójával nincs szándékomban vitázni, mert az ott felvetett kérdésekkel.gondolatokkal lényegében egyetértek. A szakemberek mind nagyobb körét megmozgató témába inkább úgy kívánok bekapcsolódni, hogy néhány érintett területet kissé bővebben elemzek. Olyan érzésem van, hogy az itt kifejtett gondolataimra reflexiókat kapok, hisz mindenki által ismert kérdéseket taglalok. Kern uj, amit mondok, hiszen a második világháború pusztításai után ujjárendezett múzeumaink kiállításai ma már világviszonylatban a legjobbak közé tartoznak, s bennük a tudományos, a művészi és a technikai rendezésnek annyi változatát, jól sikerült kombinációit láthattuk, hogy merőben újat adni teljesíthetetlen kivánság lenne.

László Gyula a témát sokoldalúan, szinesen ábrázolta. Keresve sem lehet nála alkalmasabb szakembert találni e kérdés összegezésére, hisz a felszabadulás utáni első, irányt mutató lépéseket mind tudományos, mind művészi vonatkozásban ő tette meg a kiállitásren- dezések területén. Szerencsésen találkozik benne a gyakorlati az elméletivel, s a kiváló szakember az alkotó művésszel, őszintén bevallom, hogy amit megfogalmaztam, jórészt tőle hallottam, tanultam, s csak kisebb részben merítettem a nemzetközi szakiroda- lomból, saját tapasztalataimból és tanulmányútjaimból.

Mondanivalómat azért gondolom mégis részleteiben kifejteni, mert tapasztalatból úgy látom, hogy a muzeológusok közül még nagyon kevesen foglalkoznak a kiállitásrendezés módszertanával. Ne csak a művészi és technikai rendező, hanem maga a muzeológus is foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel és legyen alkotó részese a müvé70