Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
alatt országos múzeumaink feladatköre, anyagi erőforrásai, személyi állománya jelentékenyen megemelkedett, de ez a növekedés nem minden vonatkozásban tűnik jellegében és minőségében az alapvető célokra irányulónak, másrészt az egyes tudományszakok területén - nem mindenütt és nem azonos módon - általánosabb szervezeti változások mentek és mennek végbe a nem egyszer azonos témakörben működő akadémiai kutatócsoportok és intézetek megalakításával. Ha általánosságban vesszük szemügyre országos múzeumaink jelenlegi szervezetét,akkor két - egymással összefüggő - jellemző vonást láthatunk: 1. a jelenlegi szerkezet a spontán történeti fejlődés eredményeként jött létre, a legtöbb esetben inkább természetes növekedés és kiegészítés következményeként, mint átgondolt szervezési program alapján. Ennek megfelelően országos múzeumaink szervezete az általuk őrzött anyag természetének megfelelően tagolódik és az ezekben a szervezeti egységekben foglalkoztatott muzeológus szakemberek látják el lényegében a múzeumi munkával kapcsolatosan jelentkező összes feladatokat, tehát egyaránt kutatók, tárgyat őrző és gondozó tisztviselők, kiállitásrendező és népművelő szakemberek. 2. A jelenlegi belső szervezet ennek megfelelően elsőrendűen és túlsúllyal a muzeum tudományo s funkcióját hangsúlyozza. Nem áll szándékunkban az elmondottakkal a muzeum szerintünk e 1- s őrendüen tudományos funkcióját kisebbiteni, úgy látjuk azonban, hogy ez a fajta szervezés, amely felépítésében szinte kizárólagosan ezt a funkciót tartja szem előtt és amely a múzeumi szakemberek all round szakértelmének ideáját látszik képviselni, nem segiti elő a múzeumok komplex feladatainak hatékonyabb ellátását. Régi tapasztalat ugyanis; hogy valamely feladat megoldásának előfeltétele, hogy adott célra irányuló szervezetet hozzunk létre olyan szakemberek beállításával, akiknek a feladat végrehajtása a központi tevékenységi területük és akik ehhez a szükséges speciális ismeretekkel rendelkeznek. Amilyen mértékben növekszik a specializáltság az élet és benne a tudományok legkülönbö6
