Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
kultúra hasonlósága a nyelvnél is jelentősebb mozgósító és összetartó erő. A mindennapi életmód hagyományos viselkedési formái egyénenként oly jelentős képzettársításokat váltanak ki, amelyek elősegítik, hogy a társadalom általános értékei hagyományokká, tudatalatti ismeretté, empíriát helyettesitő jelzésekké váljanak a társadalmi gyakorlatban. A csoportközösségek azért nem gyengítik a társadalmi folyamat dinamikáját, mert lépcsőfokokat képeznek az egyéni különbségek társadalmi érvényesülésében. A mindennapi élet vulgáris perifériáin gyakori a korszerűsített folklór, az ősközösségi mitikus empíria természeti ártalmait is jelző, de korszerűsített tartalommal telitett formakincse. A tömegkultúra alantasabb szórakoztató tartalmai napjainkban is meseszerüek: a népmese modem változatú közvetlen folytatásainak látszanak, pedig ujjáalkotások, - amint ezt Ortutay Gyula közel negyven évvel ezelőtt is hirdette. A felszabadulás óta eltelt időszakban népünk mindennapi élete lényegesen átalakult. A népi hagyományanyag gyűjtésének a feltételei is alaposan megváltoztak és mind a helytörténeti adatgyűjtők, mind a néprajzi kutatók nap nap után tapasztalhatják,hogy a vizsgálódásaikhoz szükséges anyagok jellege is más, mint az elmúlt évtizedekben, vagy éppen az elmúlt években. A hagyományozódás nem az az ösztönösen alakuló folyamat, ami a múltban volt, hanem valami egészen uj jellegű társadalmi mozgás, amelynek törvényszerűségeit is sokkal világosabban kell látnunk, mint a polgári tudomány, mert gondozására is szükség van. Ennek felismerése hozta létre a honismereti mozgalmat, amely igyekszik megteremteni ezt az együttműködést részben a társadalom egyes rétegei, részben az egyes szaktudományok között. Erre azért is szükség van, hogy egyrészt a hagyományok kialakulásának folyamatáról hiteles adatok álljanak a néprajz rendelkezésére, másrészt a tudatosság gyors előretörése ne senyvessze el a kisközösségek fenntartásához szükséges egyéni célokat és törekvéseket, hogy ne száradjanak el a társadalom túlzó gondoskodása következtében az emberi együttélés természeti feltételei. Ezért a honismereti munka elválaszthatatlan a néprajzi, a helytörténeti, a régészeti, az irodalomtörténeti kutató munkától, a környezet különböző adottságainak és jelenségeinek társadalmi hasznosításától. Aki nem tudja, hogy minden értéket, igy a tudományt is, a munka teremtett meg, nem tudja he57
