Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
dett és közelebb kerültek a szakmájukhoz is. És nem csak elméleti ismereteik bővülésével, de azáltal is, hogy nem kötelező iskolai feladatként foglalkoztak vele, hanem felszabadultabban, önkéntes eltökélésük alapján. Megindult bennük egy folyamat, melynek eredménye nem lehet kétséges, csak nem szabad a felizző tüzet kihunyni hagyni. A Természettudományi Muzeum nagy őslénytani kiállítótermében megrendezett vetélkedők pedig különösen nagy pedagógiai értékkel bírtak. Túlmenően a selejtezőknél is hatványozottabban jelentkező felkészülésen, a tanulók, akár mint versengők, akár mint nézők ültek a teremben bekötődtek a szakmába. Olyan pszichikai élményben volt részük, melynek lebecsülésére általában hajlamosak vagyunk, de amelynek lebecsülése súlyos hiba. Részeseivé váltak egy olyan aktusnak, melynek hatására egy szakmai közösség beavatott és befogadott tagjainak érezhették magukat. Megmutatkozott ez abban a tiszteletben is, mellyel a választott szakma tudományos reprezentánsai mint ifjabb kollégáikat fogadták és kezelték őket. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy a zsűriben Dr. Székessy Vilmos, a Természettudományi Muzeum főigazgatója mellett és a múzeum vezető tudományos munkatársain kivül egyetemi tanárok, docensek, adjunktusok foglaltak helyet, hanem abban is, hogy a középiskolások válaszait, munkáját megkülönböztetett szakmai figyelemmel és elmélyült komolysággal kisérték és nem egyszer mér; szakmai vitába is bonyolódtak felette. De nem volt kevésbé jelentős nevelőhatása maguknak a feladatoknak sem.Nem félvállról vett, könnyelműen odadobott felületes és igy a megoldására vállalkozód számára megalázó feladatok voltak ezek, hanem megtisztelő komolyságunk, melyek alapos felkészültséget tételeztek eleve fel a fiatalokról. Természetesen voltak olyanok is, akik nem tudtak ezekkel a feladatokkal megbirkózni, de az a tény, hogy nem lekezelően, ajkbiggyesztő lekicsinyléssel kezelték őket, ezekre is serkentőleg hatott, amit nem egy következő évi jobb szereplése bizonyi- tott a legékesebben. lehetne még hosszan folytatni az előkészítés és a lebonyolító r- érdemeinek taglalását, lehetne felhozni néhány technikai fogyatékosságot, hiányosságot. Mindez azonban legfeljebb csak motiválró a kezdeményezés, vagy immáron bízvást mondhatjuk vállalkozás ér 48
