Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

irányul. Nem véletlenül vitte a Pestre gyalogló Petőfi éppen 7Ö- rösmartyhoz összegyűjtött versei kéziratát s nem csak a nagy ész és szív vonzalma, Jóindulata, segitőkészsége vezette Vörösmartyt, amikor kiadót keresett és talált a verseknek, amikor tehát pályára segítette a forradalom költőjét, hanem az itt Fóton is készülő történelmi fejlődés sodra-logikája.

Érdemes itt és most elgondolkozni azon, milyet; sokféle érdeklődésű, tehetségű, célú, mesterségü ember találkozott össze abban a társaságban, amelyet Páy András - pesti házában és fóti szőlőskertjében vendégül látva őket - maga köré gyűjtött. S milyen egységes szellem tartja össze a sokféleséget! Az a szellem, amely a vendéglátót, „a nemzet mindenesét" is áthatja: a magyarság megújításának, a hazai körülmények, célok és szándékok gyökeres megváltoztatásának, az egész élet újraértelmezésének vágya és akarata. Itt e derűs tájban, kedves mulatságaik színhelyén sem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy az ő életük sem volt felhőtlen, sőt: válságokkal, súlyos gondokkal, életre-halálra szóló küzdelmekkel volt teli. De ők a nehézségek elől nem a magány, az elidegenedés, a sértett vagy sebzett egyéniség korlátái mögé húzódtak vissza, hanem a közös vállalkozás, a méltó cél s az értelmes élet sodrába, lendületébe vetették magukat.

Ezért válhat számunkra - azon túl, hogy a mult kedves emléke valamilyen mélyebb tanulságot sugalló jelképpé is e romjaiból megelevenedő ház itt a fóti hegyoldalban. Akik itt egykor pihenést, derűs órákat kerestek és találtak, valami náluk nagyobb ügy szolgálatára kerestek erősödést, ennek az ügynek érdekében cseréltek eszmét, nyújtottak kezet. Érdemes tehát ezt a szerény épületet megbecsülni. Igaz örömmel tölthet el bennünket, hogy országszerte egyre jobban törődnek az efajta emlékekkel is. Nem építészeti kiválóság .teszi őket történelmi jelentőségű műemlékekké', hanem az, hogy nemzeti múltúnk mindennapjainak, munkás ünnepeinek színhelyei voltak. Rájuk is illik tehát az, amit a Fóti dal költője egy mélyértelmü töredékében igy fogalmazott meg: „Emlékek nélkül népeknek hire csak árnyék".

Keresztury Dezső