Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

A kiállításrendezés egyes kérdéseiről

László Gyula Írása nyomán a Múzeumi Közleményekben a kiállítás- rendezésről kialakult -vitához kapcsolódva kívánok itt néhány olyan problémát röviden megemlíteni, melyekkel munkám végzése során találkoztam.

Múzeumaink kiállításra kerülő anyaga (régészeti, néprajzi, természettudományi, stb.) a szakember számára bármilyen érdekes is, a szemléltetés korszerű eszközei nélkül a látogató figyelmét nem tudja kellő intenzitással lekötni. A bemutatott anyag önmagában nem mindig rendelkezik elegendő vizuális hatással, szükséges annak fokozása. A kiállitásrendezőnek az eddigieknél merészebb formai és színkombinációk felhasználásával kellene hatnia. Ha megfelelő installációt tudunk alkalmazni, - amely önmagában is esztétikum, de szerepe alárendelt, mert mindenkor csak a kiállított tárgy díszleteként jelentkezik a látogatóban a vizuális élmény maradandóbb lesz. Ennek alapján vitatom László Gyula cikke következő állításának helyességét:„az optikai szépség feledteti a tárgyakból kihámozható történetiséget".

Nem minden tárgy tud önmagában figyelmet kelteni, a közönség érdeklődését fel kell rá hivni. Egy rómaikori váza, egy fibula vagy övcsatt csak annyit mond, amennyit a látogató meglévő ismeretei esetleg Ízlése számára jelent, dé nekünk ez nem mérvadó. Optikai hatással kell elérnünk, hogy a kiállítás egyetlen látogatója se tudjon közömbösen elhaladni egyes tárgyak mellett.

A reklámozás, a rendezés pszichológiájának oktatása ma már egyetemi szinten folyik világszerte. Szükségesnek tartanám, hogy minden, a kiállítások rendezésében érdekelt személy számára kötelező, vagy legalább is hozzáférhető legyen az e tárgykört érintő uj és egyre fejlődő ismeretanyag.

Az optikai figyelem felkeltéséhez pl. egy természettudományi kiállításban a mainál fontosabb szerepet kaphatna a fotó, mint önálló művészi alkotás. A kiállításokban eddig alkalmazott fotók sok esetben tárgyat pótoltak, máskor megelégedtek a bemutatott

82