Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

Ez az eredmény csak úgy volt elérhető, hogy megérttettük Kapuvár község és az egész járás társadalmával, hogy a mult emlékeinek megmentése, feltárása és közkinccsé tételével érthetőbbé válik jelenünk, biztatóbbá válik jövőnk. Sikerült megérttetnünk: hid vagyunk a mult és a jövő között.

A múzeumok feladata kettős: gyüjteniök kell a mult emlékeit, majd azokat közkinccsé kell tenniök. ügy vélem, hogy a fenti számadatok igazolják, hogy fiatal múzeumunk az első követelménynek eleget tett.

Vizsgáljuk most meg a feladat másik oldalát, s ezzel helytörténeti munkásságunk is világossá válik.

Kezdő muzeum előtt nagy probléma a „mit gyüjtsünk?" és a „hogyan gyüjtsünk?" Az e kérdésekre adott válaszaink egyúttal helytörténeti munkánk gerincét is megadják, (itt most nem térek ki a viselettörténeti anyag gyűjtésére; annak már volt bizonyos előzménye korábban is.)

legelőször is számba kellett vennünk, hogy ki és mit irt eddig Kapuvárról. Ez kiindulópont volt, egyúttal kijelölte a nagyon bőséges feladatokat is. Először is a környék középkori története teljesen kutatatlan volt.Néhány általános megjegyzésen kivül alig volt található adat. Vonatkozik ez a megállapitás a kései feudalizmus korára is, ezen belül pl. a céhtör.ténetre, a közigazgatással kapcsolatos ismeretekre is; nem szólva a munkásmozgalomról, amellyel környékünkön soha, senki nem foglalkozott.

Nem tévesztettük Bzem elől, hogy tevékenységünknek elsősorban tárgyakhoz kell kapcsolódnia.

Kezdeti lépéseinket messzemenően egyengették a soproni kollégák. Vegyük sorra!

Régészeti kutatómunkájuk eredményeit összevetettük a már publikált okleveles anyaggal, s igy egyre teljesebben állott össze környékünk, elsősorban is Kapuvár, Mohácsig tartó összefüggő története. (Ennek a munkának olyan jelentős állomásai voltak, mint a

79