Múzeumi Közlemények 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 2. szám

itáliai múzeumok kiállítási technikájáról

1968 őszén Olaszországban Jártam a Róma és néhány más olasz város múzeumait tanulmányozhattam. Szándékom szerint elsősorban a kiállításokat kerestem fel, mert főként az anyag bemutatásának ottani módszerét kívántam alaposan megismerni.

A látottakat igyekeztem elfogulatlanul egybevetni a mi kiállítás- rendezésünk mai helyzetével. Az összehasonlítás számunkra kedvező, mert úgy láttam, hogy a hazai kiállítások célkitűzései, rendezési elvei, értékelő, magyarázó, bőséges mondanivalója mindenképen Jobban szolgálják az ismeretterjesztés, a népművelés érdekeit .

Kétségtelen, hogy az olasz múzeumok anyagban gazdagabbak, mint a magyar múzeumok. Bármelyikbe is lép be a látogató, a történelmi, művészettörténeti és népművészeti emlékek olyan csodálatos gazdagságával találkozik, amely a sokat látott muzeológus szakember számára is lenyűgöző. A nálunk honos kiállítási módszerekkel viszont tizedannyi kinccsel is szinte filmszerű előadásban lehetne valósággá varázsolni a nagymultu olasz föld történetének, régi és Jelen életének minden mozzanatát.

A néző elsőrendű élménye az olasz múzeumokban a tárgyi gazdagság, a muzeális kincsek sokszor már nyomasztó halmaza és ehhez igen gyakran a fényes környezet és a tárgyakat befogadó tároló bútorok csillogása, l’anulmányutam végére az az érzés lett úrrá bennem, hogy Itáliában pompázó márványpalotákban ragyogó - legtöbbször modern,néha ultramodern - vitrinekben a leggazdagabb múzeumi raktárakkal találkoztam. Ezek látása azonban csak a kevés számú képzett müértő számára nyújt igazán élményt, a művelődni vágyó tömegek számára nem, hiszen a korra - amelyekben a kiállított tárgyak, alkotások keletkeztek - vagy magukra a tárgyakra vonatkozó szövegeket, magyarázatokat nem talál a látogató,sokszor még a lelőhelyi adatokat tartalmazó feliratokat sem. Ezt a hiányt pedig a

34