Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
mifúzEUMi Jímiviim „Pueritia humanitatis aetas" Magyar Nemzeti Múzeum 2007. március 9-ig A kiállítás az Olasz Köztársaság Külügyminisztériuma és a Kulturális Minisztérium Régészeti Örökségvédelmi Hivatalának együttműködésében jött létre. Az ember életének első szakaszát, a gyermek- és ifjúkort állítja középpontba, annak fizikai és szellemi jellegzetességeit, és három egységben tekinti át azt. A kiállítás első részének központi témája a női termékenység, melyre az itáliai félsziget népei mint különleges adományra tekintettek, amely a társadalom fennmaradásának és fejlődésének zálogát jelentette. Két, a Pratica di Mare-i szentélyből származó terrakotta szoborlelet példázza a Kr. e. 4. század második fele és a Kr. e. 3. század első évtizedei közötti időszak különféle gyermekábrázolásait; míg a Capuában talált, tufából készült mater marna szobor, mely egy trónuson ülő anyát ábrázol karjában két gyermekkel, az anyaszerep hősies mivoltát hangsúlyozza. A legkisebb gyermekek élete játékkal és tanulással telt, ezek alkotják a kiállítás második részének fő tematikáját, melyet a római kori művészet két remeke illusztrál: egy színpadi álarcot viselő fiúcskát ábrázoló szobor a Capitóliumi Múzeumból, valamint a csörgődob hangjára táncot lejtő iíjú szatír, aki tánc közben hátrafordul, és a farkát nézi - ez a szobor a Palatinus Antiquariumából való. A kiállítás harmadik és egyben befejező részéből (A felnőttkor küszöbén) nem hiányozhatott a római kori gazdag portréművészet néhány darabja, amelyek olyan inakat ábrázolnak, akikre felnőtt korukban fontos társadalmi szerep várt. Kiállításunkon szerepel többek között egy szép fejábrázolás a késő augustusi vagy tiberiusi korból, a Római Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, valamint az ún. Veleiai ifú Néró kis szobra, melyet a pármai Régészeti Múzeumban őriznek. A fiúcska tunikát és tógát visel, a nyakában lógó nagy bulla teszi nyilvánvalóvá, hogy még gyermekről van szó. A harmadik portré, a római Palazzo Altempsből származó ízisz-követő gyermeké - akinek kopaszra borotvált fején az egyetlen meghagyott hajfürt az egyiptomi Hórusz isten fürtjére utal - az antik világ gyermekeinek egy másik szerepét hangsúlyozza: azt, hogy remek közvetítőknek bizonyultak a felnőttek világa és a természetfeletti tartományok között, köszönhetően egyszerűségüknek, szexuális értelemben is vett tisztaságuknak, a felnőttekétől eltérő logikájuknak, s végső soron a hétköznapi valós létben elfoglalt marginális helyzetüknek. A kiállítást egy képdokumentációt tartalmazó tablósorozat teszi teljessé, mely hasznos és érdekes didaktikai kiegészítést kínál. DUNAÚJVÁROS „... Emlékezzen majdan róluk a történelem..." Nők Sztálinvárosban Intercisa Múzeum Megtekinthető: 2007. március 15-ig Akiállítás a Pécs - Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt felvezető éveinek programjaként, Dunaújváros és Pécs partnerkapcsolata jegyében került megrendezésre. A kiállításon bemutatásra kerül a dunapentelei/sztálinvárosi építkezéseken az ötvenes évek elején foglalkoztatott nők helyzete. Többségük segéd- vagy betanított munkásként dolgozott, a magasabb keresetért a legmegerőltetőbb fizikai munkát is elvállalta. A sztálinvárosi beruházások visszafogása következtében 1953 végétől az építkezésen a képzetlen női munkaerőre egyre kevésbé volt szükség. Nőtt a női munkanélküliség, melynek megszüntetéséért 1957-től könnyűipari üzemek átadására került sor. Szintén a kor szelleméhez igazodva, 1952-től a Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben és ipari városokban, többek között Sztálinvárosban mutatták be, így a divatbemutatók az ötvenes évek végén szinte mindennaposakká váltak náluk. 10
