Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-01-01 / 1-2. szám
©i^TúzEUMi Hírlevél m A füzetben képet kapunk Rákosmente Pestkörnyék érdekes mikrovilágáról, a szavazói hozzáállás különbözőségeiről, a súlyos ellentétekről, válságokról, de a községfejlesztésnek szép példáiról is. Dombóvári Antal: Lengyel menekültek Rákoscsabán 1939-1945 Kiad.: Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem, Bp„ 2006. 79 p. ill. (Rákosmenti Helytörténeti Füzetek IV. évf. 2. sz.) Dombóvári Antal történész tanulmányában alapos munkával összegyűjtötte a rákoscsabai lengyel menekülttáborra és a II. világháború idején, Rákoscsabán menedéket talált lengyel polgári és katonai személyekre vonatkozó adatokat. A hagyományos lengyel-magyar barátság szép példáját mutatják azok az írások, amelyekben a menekült katonák emlékeznek arra, hogy a kerület egyik elődközségében, Rákoscsabán milyen szeretettel, megértéssel fogadták őket. Múzeumi Kutatások Csongrád megyében 2005 Szerk.: Tóth István. Kiad.: Móra Ferenc Múzeum, Szeged, 2006. 382 p. ill. 26 éve jelenik meg folyamatosan a „Múzeumi Kutatások Csongrád megyében" című tudományos eredményekről és a tudományos tevékenység folyamatáról szóló előadások kötete. Ez az írásos dokumentuma annak a tudományos szemlének, amelyet rendszerint minden év utolsó negyedében rendeznek meg a Móra Ferenc Múzeum könyvtárában. A jelen kötet az elhangzott előadásból 32 előadást ad közre. Az egyes előadások a gazdaságföldrajz, irodalomtörténet, régészettudomány, néprajztudomány és történettudomány fejezetekben olvashatók. A kötet a megyei múzeumi szervezet 2005. évi tudományos tevékenységének összefoglalásával zárul. Bányászattörténeti közlemények II. Szerk.: Hadobás Sándor. Kiad.: Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány, Rudabánya, 2006. 107 p. ill. A „Tanulmányok" fejezetben elsőként Gábori Csánk Vera írását olvashatjuk„£Mrópa legrégibb bányászati emléke Farkasréten'' címmel, mellyel a kötet készítői az őskőkor kiemelkedő magyar kutatójának emléke előtt tisztelegnek. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak egyetlen szomolnoki bányapénzt ismert a szakirodalom. Az utóbbi időben a kutatás továbblépett, és így a jelenleg a legkorábbi ismert magyarországi bányapénzeket is szomolnokinak nevezhetjük. Ezért látta indokoltnak a szerző Szemán Attila összefoglalni a szomolnoki bányapénzek sorozatát, bár megjegyzi, hogy bizonyára még nem tartalmazza az összes bányapénzt, amelyet Szomolnok bányavárosban találtak. Magyarország középkori ércbányászatának egyik kiemelkedő jelentőségű helyszíne és tanúja Telkibánya. Dr. Izsó István tanulmányában a telkibányai bányászat 19-20. századi történetének 125 éves periódusát, azon belül is az Andreas, Sophia és Glückauf védnevű bányatelkek művelésére alakult bányatársulat történetét mutatja be az eredeti iratok alapján. Az „Évforduló" fejezetben a 185 éve született gróf Andrássy Manóra emlékezik Kovács Ágnes, az „Archívum”-ban pedig a rudabányai vasércbányászat- és településfejlesztésről szóló jelentést olvashatjuk. Hadobás Sándor megemlékezik dr. Faller Jenó'rő\, a magyar bányászattörténeti kutatás egyik legkiemelkedőbb alakjáról és közzéteszi a tudós írásainak válogatott bibliográfiáját. A legújabb szakirodalmi munkák bemutatásával zárul a kötet, amelyek szólnak a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémia európai jelentőségéről, a magyarországi iskolarendszerű vájár, bánya-elektrolakatos és mélyfúró-kútüzemeltető ipari szakmunkásképzés történetéről és a kőolaj- és földgázbányászati emlékhelyekről. MaDok-füzetek 3. Jelentésteli tárgyak Szerk.: Fejős Zoltán és Frazon Zsófia. Kiad.: Néprajzi Múzeum, 2005. 160 p. ill. A Madok-füzetek harmadik száma egy első látásra különös gyűjteményt kínál az olvasóknak: sörösüveg, kés, gombosdoboz, falióra, egérpad, scoubi, lomtalanításból származó békafigura, néhány ajándék- és dísztárgy, örökmécses, vesszőseprű, utcai árusítópavilon és gördeszka. Egyszerű, hétköznapi tárgyakról van szó, többnyire olyanokról, amelyek kapcsán aligha gondolunk arra, hogy a társadalom és a kultúra jelenségeinek, mozgásainak megértéséhez támpontokat, fogódzókat nyújthatnak. A kép tarka, szinte esetleges, amit a műfajilag változatos írások, eltérő megközelítések kellően felerősítenek. Mindegyik azzal foglalkozik, hogy e tárgyak mit jelentenek, illetve jelenthetnek használóiknak, valamint a kívülállók számára. Tágabb értelemben ember és tárgy viszonyáról van tehát szó, amit a szerzők a kortárs mindennapi élet vagy az emlékezettel elérhető közelmúlt vonatkozásában elemeznek. A közreadott tanulmányok arra figyelmeztetnek, hogy a kortárs tárgyi világ értelmező megragadása rendkívül izgalmas és termékeny, de korántsem egyszerű vállalkozás. Az eltérő kutatási tapasztalatok és módszertani kísérletek, az elméleti kiindulópontok különféle lehetőségei módszertani nyitottságra utalnak. Mindez mintául szolgálhat a tárgyakra koncentráló kortárs kulturális elemzések körének kitágításához, s ösztönzőleg hathat a tárgyrendszerek jobb megismeréséhez. 29
