Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-11-01 / 11.12. szám
©Múzeumi J^írlevélí© ahol a BTM kiállítása elejti, vagyis Mátyás halála évében, és a reneszánsznak, annak a művészeti stílusnak ered a nyomába, amely mára Magyarországon összeforrt Mátyás nevével. Alsó határát tehát a Jagelló-kor adja, fölső határát, pedig a 17. század utolsó harmada, illetve vége, aszerint, hogy a Magyar Királyság nyugati feléből vagy Erdélyből szemléljük a korszak művészetét. Azt tűzték ki célul, hogy egyfelől bemutassák, feltérképezzék a késő reneszánsz művészet hazai történetét, másfelől értelmezzék azt, a kora újkor kultúrájának egészében. Komoly adósságot igyekeznek törleszteni, mert a hazai művészettörténet-írásból - és következésképp a köztudatból is - ennek a korszaknak a képe hiányzik a leginkább. Az utóbbi évtizedek megélénkült (és nagyon eredményes) történeti, irodalomtörténeti kutatásai mellett egyre erősebben ütközik ki ez a hiány. Mintegy négyszázötven műtárggyal számolnak, amelyek legnagyobbrészt hazai közgyűjteményekből (múzeumok, könyvtárak, levéltárak), illetve egyházi intézményektől kölcsönöznek. A kiállításhoz tudományos katalógus is készül. ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR „Csillag a holló árnyékában" Vitéz János és a magyar humanizmus kezdetei 2008. március 14-június 14. A négy kiállítás kronologikus rendjében a nemzeti könyvtár a magyarországi humanizmus kezdeteit fogja bemutatni, kb. az 1470-es évek végéig, de az időhatárokat természetesen nem lehet mereven kezelni. Az OSZK, mint a középkori és reneszánsz magyar kultúra írott forrásainak legnagyobb gyűjtőhelye kiállításának középpontjába a könyvkultúrát állítja. Vitéz János személye és működése bizonyos értelemben kulcsa a magyarországi „nagy” reneszánsznak. Pályájának helyszínei a 15. századi ország művelődéstörténetének kulcsfontosságú helyei. Vitéz tevékenysége meglehetősen összetett. Bemutatják a pálya indulását és ettől elválaszthatatlanul Pier Paolo Vergerio jelenlétét Zsigmond király és császár udvarában. Könyvtára kiemelkedően fontos a magyarországi reneszánsz kultúra kialakulásában. Egyrészt tudományos hátteret nyújt ahhoz az „akadémiai" élethez, amely Váradon és Esztergomban zajlik, másrészt ösztönzője, kiindulópontja 15. századi könyvkultúránk legjelentősebb emlék-együttesének, a Corvina Könyvtárnak. A Vitéz-könyvtár rendkívüli tartalmi gazdagsága tulajdonosának széleskörű érdeklődéséről és műveltségéről tanúskodik. A jegyzetekkel teletűzdelt „használati kódexek” mellett a bibliofil főpap luxus-igényeiről tanúskodnak a fennmaradt díszkódexek, melyek közül a Münchenben őrzött Livius-köteteket mutatják be. Vitéz János szerepét a 15. század művelődéstörténetében nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezt a sokrétű tevékenységet kívánja reprezentálni a kiállítás harmadik terme: a neki ajánlott művekkel, a Corvina Könyvtár létrejöttében játszott szerepének bemutatásával, személyi mecenatúrájával, azaz Janus Pannonius, Garázda Péter, Váradi Péter támogatásával, a pozsonyi egyetem megalkotásával, Hess András nyomdász Magyarországra hívásával. Részben a hazai gyűjteményekben (OSzK, ELTE Egyetemi Könyvtár, Győr, Egyházmegyei Könyvtár, Kalocsa, Főszékesegyházi Könyvtár) őrzött, részben ausztriai és német gyűjteményekből, valamint a Vatikáni Könyvtárból kölcsönzött kéziratok segítségével, egyéb dokumentációval igyekeznek rekonstruálni az eredeti gyűjteményt, egyszersmind rámutatva azokra a kérdésekre, amelyek több évtizedes kutatások után is kérdések maradtak, mint például a Vitéz-kódexek és a Corvina Könyvtár kapcsolata. Végül az esztergomi palotának bemutatásával, ha csak jelzésszerűen is, megpróbálják a püspök építő tevékenységét szemléltetni. A kiállítás katalógusának tervezett tanulmányai ugyanezeket a súlypontokat vizsgálják: a középkori magyarországi könyvkultúra; Vitéz János könyvtára; görög szerzők a reneszánsz kori Magyarországon; a Tribrachus-kódex és köre; Vitéz esztergomi palotája. О/. Uj állandó kiállítások BTM AQUINCUMI MÚZEUMA Róma Aquincumban Új állandó kiállítás szeptember közepétől a BTM Aquincumi Múzeumának új kiállítási épületében Múzeumtörténeti esemény történt az Aquincumi Múzeumban szeptember közepén. Az 1894-ben, a főváros első sajátalapítású múzeumaként megnyitott Aquincum Múzeum, 2007 őszétől új, télen és nyáron látogatható épületben, megújult állandó kiállítással várja a látogatókat a romterület téli zárva tartása idején is. A múzeum szakmai és múzeumpedagógiai programját szolgálja a korszerű infrastruktúrával, a korábbinál nagyobb bemutatótérrel rendelkező új állandó kiállítás. Az eddig hiányzó, fedett közönségfogadó tér és az időszaki kiállítótér, a korszerű infrastruktúra alkalmazásával működtethető audiovizuális eszközök, a korábbinál megbízhatóbb műtárgyvédelem is a látogatók érdekeit szolgálják. Az új kiállítás tervezésénél arra törekedtünk, hogy a múzeum tereit bejáró látogató átfogó képet kapjon Aquincumról, a múzeum nemzetközileg is számontartott különleges, egyedi értékeit (orgona, helytartói palota belső építészeti emlékei) megtekinthesse, s ugyanakkor élvezetes látványban legyen része. A „Róma Aquincumban" című állandó kiállítás a múzeum olyan rejtett értékeit tárja az érdeklődők elé, melyek méltó kiállítására korábban nem volt lehetőség. 198
