Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-09-01 / 9-10. szám
m^TúZEUMI J^ÍRLEVÉLJ© DUNAÚJVÁROS INTERCISA MÚZEUM Mindennapi kenyerünk október 28-ig Az Intercisa Múzeum Mindennapi kenyerünk címmel rendezett kenyértörténeti kiállítást, melynek során több tudományág (régészet, néprajz, történeti források) segítségével, komplex módon próbálja bemutatni egyik legfontosabb táplálékunk, a kenyér történetét, az emberiség életében betöltött szerepét, az őskortól napjainkig. A kiállításban számos olyan régészeti és néprajzi tárgy kap helyet, melyek jelenleg a látogatók elől elzárva, az intézmény raktáraiban találhatók. A kiállításhoz, nyitvatartási ideje alatt gyermekfoglalkozások kapcsolódnak. Ezeken az érdeklődők a bemutatott tárgyak megtekintése után koruknak megfelelő, a kenyér készítéséhez kapcsolódó tevékenységen vehetnek részt. EGERVÁR VÁRKASTÉLY Százszorszépek, Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyarországon november 6-tól A Győr-Moson-Sopron, a Vas és a Zala megyei Múzeumok Igazgatóságai nem az első alkalommal rendeznek régiós megközelítésben időszakos kiállítást. A legújabb mustrára az egervári (Zala megye, történeti Vas megye) várkastélyban kerül sor. Három nyugat-magyarországi megye kiállításán a térség plasztikus emberábrázolásait az újkőkortól a rézkorig mutatjuk be. A kiállításra kerülő emlékek zöme a nagy felületre kiterjedő és az utóbbi években megvalósult feltárásokon került elő. Ilyenek pl. a vasútvonal korrekciója Nagycenk határában, hatalmas lakópark területének kutatása Szombathely határában, vagy éppen az M7 autópálya zalai szakaszának legfrissebb (pl. Sormás) kulturális örökség ingó elemei. Ezeket tárjuk a szakmai és a nagyközönségnek elé, ezzel is cáfolva azt a hamis vádat, miszerint: lassú a megyei szervezetekben dolgozó régészek tudományos tevékenysége. Mindezen tárgyak mellett azonban a már évtizedek óta és nemzetközileg is jól ismert műtárgyakat sem mellőztük, de a teljesség igényével szelektáltunk. Ezért a becsehelyi és a becsvölgyei idol is megtekinthető. Utalásként a közeli múlt kutatására csak néhány, de a leglátványosabb darab kerül bemutatásra a séi idolok közül. A párhuzamos gyönyörködés és összehasonlítás lehetőségét adja vele a nagycenki idolpár bemutatása. A régész szerencséjeként pedig a séi lelőhely Torony községbe eső határrészén - a kiállítás előkészítésének utolsó napjaiban - egy lakópark megelőző feltárásán előkerült az első Vas megyei DVK emberábrázolás. Ugyanakkor a hazánkban szinte „elfeledett”, de manapság újra „népszerű” tudományos tervásatások eredményei is megjelennek a szentgyörgyvölgyi és a zalaszentbalázsi plasztikák jóvoltából. A kiállításon összesen 178 db műtárgy szerepel, s ebből 154 db emberábrázolás. A kiállítás egyik fő csomópontja a szombathelyi Oladi plató lelőhelye, ahonnan 95 db emberábrázolás kerül vitrinbe. Már bizonyos, hogy a kiállítás 2008-ban Kőszegen a Vármúzeumban, a keszthelyi Balatoni Múzeumban, majd Nagycenken a Széchenyi István Emlékmúzeumban lesz megtekinthető. Hon Gábor GÖDÖLLŐ Gyüjteménygyarapodási kiállítás a 30 éves Gödöllői Városi Múzeumban 2007. október 12 - 2007. november 25 A Gödöllői Városi Múzeum 2002 óta immár harmadszorra rendez kiállítást a múzeum anyagának gyarapodásából. Az időszaki kiállításnak fenntartott tér minden alkalommal megtelik az új műtárgyakkal. Most 2007-ben több levéltári, adattári anyag mellett a 2004 óta rendezett kiállításokhoz kapcsolódóan bővült a gyűjtemény Gödöllő irodalmi emlékeivel, a várossá nyilvánítás 40. évfordulójához kapcsolódó és a „A gödöllői szőnyeg 100 éve” című kiállításhoz gyűjtött anyaggal. A kiállításokhoz köthető műtárgyak mellett a képzőművészeti anyag bővült egy Remsey Iván festménnyel, Remsey Jenő grafikával és az örökösök által a múzeumnak ajándékozott Leszkovszky György (1891-1968) hagyatékkal, amelyet BenkőZsuzsanna a Pázmány Péter Tudományegyetem végzős hallgatója dolgoz fel a múzeum felügyeletével. A méltánytalanul elfeledett festőművész, az 1910-1960-as évek egyházművészetének jelentős, habár kevéssé elismert alakja Körösfői-Kriesch Aladár tanítványaként kezdte tanulmányait. A mester iránti tiszteletét hangsúlyozza a középkori kézműves hagyományok alázatos művészember ideáját zászlójára tűző Cennini Társaság 1920-as megalapítása is, ám végül a gödöllői mester és körének panteisztikus nézeteitől eltávolodva, a mély vallásosságával inkább egyező egyházi festészet felé fordult. Leszkovszkynak, bár akvarellistaként és szobrászként is nyert díjakat, legfőképp falképfestészeti tevékenysége volt meghatározó. Különféle murális technikákban készült művei közé tartoznak például a zebegényi templom falképeinek tervei (1910-14), a Szent János Kórház kápolnájának (1927-33) vagy a kaposvári székesegyháznak a (1935-1943) falfestményei. Önálló festészeti alkotásai mellett több épület restaurálását is végezte, valamint üvegablakok tervezésében is maradandót alkotott. Gyakorlati tevékenysége mellett elméleti értekezései jelentek meg a freskó, szekkó és sgraffito technikákról. Precízen kidolgozott templombelső-festés terveinek és üvegablakterveinek stílusára leginkább a gödöllői művésztelep, a preraffaeliták, valamint a 166
