Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)

2007-07-01 / 7-8. szám

mifúzEUMi Hírlevél J© Tagja többek között az ICOMOS-nak, az MTA köz­­testülének és több bizottságának. éve munkatársa az intézménynek, illetve több mint húsz esztendőn keresztül irányította a közgyűjtemény történeti kiállítóhelyét, a Fekete házat. A hivatalos átadás-átvétel után július 6-án, a Móra Ferenc Múzeum igazgatói szobájában dr. Zombori István új megyei múzeumigazgató tájékoz­tatta a sajtó képviselőit a megyei múzeum jövőjét érintő elképzeléseiről. Dr. Zombori István új megyei múzeumigazgató a héten meg­kezdte igazgatói munkáját. A Móra Ferenc Múzeum frissen kinevezett vezetője ismeri a múzeumi világot, hiszen 35 memóriám... Elment a múzeumalapító Incze László (1928—2007) Súlyos veszteség érte Fláromszék magyarságát: életének 79. évében hosszan tartó betegség után elhunyt Incze László tanár, helytörténész, muzeológus, közéleti személyiség. Flalála éppen olyan fájdalmasan érinti a Székely Nemzeti Múzeumot, ahová hosszú évtizedekig tartozott, mint Erdővidék lakosságát, vagy Kézdivásárhely társadalmát, mely város befogadta, megszerette és sajátjának vallotta. Mondjuk mindezt abból a meggyőződésből kiindulva, hogy élete álma, a kézivásárhejyi múzeum nem jöhetett volna létre az ő becsületes, tisztességes, felebarátait megbecsülésben részesítő, lelkes, fáradtságot nem ismerő, múzeumszervező ügyködése nélkül. Tisztessége példa értékű volt, mindent az intézmény érdekében tett, soha onnan semmit, sokszor még a kiérdemelt jussát sem vitte haza. tapintatos, udvarias, alázatos magatartása hiányában az adakozók elriadtak volna. A lokálpatrióta kézdivásárhelyiek viszont a teljes bizalom és lelkesültség légkörében a nagy múltú céhes város minden fellelhető emlékét tanár úr rendelkezésére bocsátották. Gyümölcsöző múzeumalapító és fejlesztő munkássága tudományos vonat­kozásban torzó maradt és dédelgetett vágya - a város kézműipari történetét megíró monografikus feldolgozás befejezetlen. Néhány héttel ezelőtt a Székely Nemzeti Múzeum részéről meglátogattuk az akkor már lélegeztetőkészüléket használó, súlyos állapotban lévő beteget. Sorsával megbékülve, mondhatni minden félelem nélkül várta az elmúlás pillanatát. Tudatá­ban lévén utolsó találkozásunk valóságának, életútjának fontosabb állomásait mesélte el, amelyből egy keserves, küzdelmes, a közösséget mindenkor magánérdekei elé helyező ember életpályája elevenedett meg, sok-sok fájdalmas megaláztatással, az osztályellenségnek nyilvánított ügyvéd - leszármazott életútjának hullámvölgyeivel és igen kevés emelkedőjével. A nehéz politikai légkörben is megtartotta egyenes jellemét, magyarsághoz való feltétel nélküli ragaszkodását. Az esetleges kompro­misszumok mindig népének boldogulását kívánták elősegíteni. Flatártalan szolgálatkészsége, tudása, lelki ereje gazdagított minket és mindenkit, aki közelébe került. Hivatástudata, az igazság útjának keresése és követése, mindenkori becsületes helytállása példát mutatott és áldást terjesztett, ezért szerették és tisztelték. E sorok írója bensőséges baráti viszonyba került Incze Lászlóval, együtt bábáskodtunk a kézdivásárhelyi múzeum létrehozásában és kapcsolatunk azután is kölcsönös megértésre és egymás segítésére épült. Elvesztése végtelen szomorúsággal tölt el, csakúgy, mint kollégát. Búcsúzunk Tőled mindannyian. Nyugodj csendesen. Oly korban élt, amikor a tisztesség és becsület elvesztette értelmét, amikor ezek a legszentebb emberi tulajdonságok feledésbe merültek, s ő volt az, aki újra visszaadta ezeknek az emberi érzéseknek a valódi tartalmát. A párját ritkító céhtörténeti gyűjtemény, az a sok érték, ami most a múzeum ékessége, nem jöhetett volna létre. Az ő Cserey Zoltán 148

Next

/
Thumbnails
Contents