Sárközy Gabriella - Fehér Ágnes (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2007 (28. évfolyam, 1-12. szám)
2007-07-01 / 7-8. szám
mJíúzEUMi Hírlevél J3) Zsuzsa pedig az egyházi használatban lévő műtárgyak eddig ismeretlen mesterjegyei közül közöl néhányat, annak reményében, hogy nyilvánosságra hozatalukkal segíti feloldásukat. Gaál Károly: Kultúra a régióban Válogatott néprajzi tanulmányok. Kiad.: Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2006. 296 p. ill. (Fontes Castriferriensis 3. Sorozatszerkesztő: Horváth Sándor) Gaál Károly 1922-ben született. A budapesti egyetemen mások mellett Viski Károly tanítványa is volt a néprajz szakon. Kiskunfélegyházán, majd Keszthelyen vezette a múzeumot. Innen az 1956-os forradalomban vállalt szerepéért emigrálni kényszerült. Ausztria, Németország, Svédország állomáshelyek után Bécsben telepedett le, s az 1960-as években kezdte meg burgenlandi terepmunkáját háromnyelvű - magyar, német és horvát - közegben. 1975-től a bécsi egyetem Néprajzi Intézetének a vezetője volt, ahonnan 1992- ben vonult nyugdíjba. Első magyar tanulmánykötete 1985-ben Szombathelyen jelent meg Kire marad a kisködmön ? Adatok a burgenlandi béresek elbeszélő kultúrájához címmel a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában. Második magyar nyelvű kötete Arany madár. A burgenlandi magyar faluk elbeszélő kultúrája 1988-ban jelent meg ugyanott. 1988-ban Vas megyének adományozta tudományos gyűjteményét, melyet a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága - Savaria Múzeum Néprajzi Osztálya - gondoz. Ebben a kötetben tizenhárom válogatott tanulmánya olvasható. Az első öt írás rendhagyó kutatói életpályájának sajátos önelemzéseit tartalmazza. A kötetet indító tanulmányok között talán kivételnek tűnhet a hagyományos falusi közösségek társadalmi és kulturális változásairól írt dolgozata. A hagyományos kultúra jellegzetességei közül a „Közösség, énekesek és dalok" címmel a közösségek hálózatának máig fontos tagozódását - a nemek és korcsoportok szerinti „közösségeket” - mutatja be. A vallási néprajz, a búcsújárás témaköréhez tartozik a Loretto-kultusz kelet-közép-európai vázlatának a közzététele. Halászati tanulmányaiban a „regionális kulturökológiai” meghatározottságra keresi a választ. Koránt sem teljes életmű tárul fel a válogatás kötetben. A szerkesztők mégis azt remélik, hogy e jeles életmű súlypontjaira rávilágít, s ezáltal elősegíti a magyar kultúra és etnikum kutatásba való tagolódást. Horváth Róbert: Beszélgetések az olajiparról VII. Biztonságról és munkaszervezésről - ipartörténeti riportok. Kiad.: Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg, 2006. 210 p. ill. (Magyar Olajipari Közlemények 26. Szerk.: Tóth János) A „Beszélgetések az olajiparról" sorozat első kötete 1996-ban jelent meg. Ez a kötet újabb öt felsőszintű vezető, ill. szakember visszaemlékezéseit tartalmazza a magyar olajipar, elsősorban a szénhidrogén-bányászat történetéről, fejlődésének egy-egy fontosabb mozzanatáról és ezen belül szakmai életpályájukról, sikereikről úgy, hogy nem hallgatják el kudarcaikat sem. Ez teszi rendkívül érdekessé a beszámolókat. A felölelt szakterületek látszólag egymástól függetlenek, hiszen kutató geológus, olajmémök-jogász, olajmérnök és gépészmérnök az interjú alanya. A kérdezett személyek életkorukat tekintve a második, illetve a harmadik szakmai generációhoz tartoznak. így bepillantást nyerhetünk a hazai szénhidrogén-bányászat fénykorának fontosabb eseményeibe, a rendszerváltozás okozta olajipari változások bizonyos folyamataiba, és ennek szakmai és személyes következményeibe. Aquincum A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2005-ben. Szerk.: Zsidi Paula. Kiad.: Budapesti Történeti Múzeum, Bp., 2006. 248 p. ill. A megelőző évekhez hasonlóan, 2005-ben is a fővárosi fejlesztésekhez kapcsolódó építkezések jelentették a múzeum régészei számára a legtöbb feladatot. A múzeum munkatársai 32 megelőző feltárás és a 40 próbafeltárás mellett, 33 helyszínen végeztek megfigyelést, terepbejárást, rövid leletmentést. Az ásatásvezető régészek 105 helyszínen, 118 megkötött szerződés alapján 3568 napot töltöttek terepen, személyenként átlag csaknem 7 hónapot. Ez idő alatt több mint 166595 négyzetméter felületet kutattak át megelőző feltárások keretében, s jóval többet szondáztak, illetve figyeltek meg, dokumentáltak. A régészeti feltárások 1661 láda leletanyagot eredményeztek, mely tisztítás, konzerválás és nyilvántartás után válik majd a főváros gazdag történetének pótolhatatlan forrásanyagává. Az előző évek gyakorlatának megfelelően a főváros három történelmi városmagja, Buda és a Víziváros, Óbuda és a pesti Belváros területén folytak a legeredményesebb feltárások. Ezek leírását találjuk meg a kötetben. Zsidi Paula: Az Aquincumi Polgárváros Vezető az Aquincumi Múzeum romkertjében. Kiad.: BTM Aquincumi Múzeuma, Bp., 2006. 142 p. ill. (Aquincumi Zsebkönyvek 1. Sorozatszerkesztők: Németh Margit és Zsidi Paula) A kiadvány Pannonia Inferior egykori székhelye, Aquincum polgárvárosának helyreállított romjai között és ahhoz kapcsolódó látnivalók nyomában kalauzolja az érdeklődőket. Az antik város csaknem 30 épületének a leírását, az egykori ásatásokról készült metszetek, rekonstrukciós rajzok és az épületekből előkerült egy-egy szép lelet fotója egészítik ki. A vezetőben a régi ásatási eredmények mellett, az utóbbi évtizedekben történt romkerti feltárások és kutatások újdonságai, valamint a múzeum új létesítményei is szerepelnek. 143
