Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-03-01 / 3. szám

m^TúzEUMi Hírlevél pályafutása során sikerült azt a lehetetlent végrehajtania, hogy az általa létrehozott alkalmazott műfajú műbe beépíti egyéniségét és személyiségét és ettől autonóm művészetté nemesülnek plakát­jai." Részletes információk: http://www.pocs-posters.hu/ Fitz Péter Kicsiny Balázs: Winterreise, Ivócsarnok, Suszterinas, Interjú, Pontosidő BTM Fővárosi Képtár - Kiscelli Múzeum, Templomtér 2006. február 16. - március 12. Kicsiny Balázs 2005-ben az 51 .Velencei Biennálé magyar pavilon­jának kiállítója volt Navigációs kísérlet című installáció együtte­sével. A cím metaforikus, spirituális értelme meglehetősen sokré­tegű, nyilvánvaló, hogy a kulturális, művészeti helymeghatározás, az önazonosítás problémájával foglalkozó műegyütttesről volt szó. A Navigációs kísérlet összefoglaló cím öt, egymással lazán összekapcsolódó, egymásra utaló installációt takart. A 2006-os kiállítás sorozat a Velencei Biennáléra készült műveket mutatja be új helyszíneken - Magyarországon és az Egyesült Államokban másrészt pedig új művekkel bővült, me­lyek gondolatilag szorosan kapcsolódnak az előzményekhez. A pécsi Vasarely Múzeumban a Winterreise című, Velen­cében is bemutatott mű látható, mely ma már a Janus Pannonius Múzeum tulajdona. Témája a tájékozódás, a helymeghatározás, az irány és ellenirány metaforája, a tér bejárhatóságának parado­­xona. Arra a helyzetre hívja fel a figyelmet, amikor egy nagyobb közösségnek alapvető változások közepette kell szembenéznie múlttal és jövővel. Megkérdőjeleződnek az irányok - helyes és helytelen, jó és rossz -, mindazok az alapértékek, melyek a tájékozódással kapcsolatos fogalomrendszerek szerint kétségbe­vonhatatlannak tűntek. Azt a helyzetet jeleníti meg, amikor az abszolútnak hitt, valójában relatív koordinátarendszerből kilépve elvész a tájékozódási készség, az öntudat biztonsága. A Winter­reise (Téli utazás) cím Schubert dalciklusára utal, melynek első verssora szerint „Idegenként érkeztem, s idegenként távozom.” A Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum kiállítása az Interjú az Ivócsarnokban címet kapta. A központi helyet az Ivócsarnok (2005) című nagyszabású installáció foglalja el. A mű Velence irreális létére reflektál, a városra, amely vízre épült, és mégis év­századok óta fennmaradt és nem süllyed el. A tizenkét térdeplő, pizsamás, gumicsizmás figura, nők és férfiak búvársisakban, serlegekből isznak. Már a szituáció is irreális, hiszen a víz alat­ti ivás, különösen búvársisakban, képtelenség, a nyilvánosság előtti pizsamás megjelenés pedig a teljes kiszolgáltatottság kel­lemetlen szituációja. A mű paradoxonok és fogalmi parabolák megjelenítése, az ébrenlét-álom, a kiszolgáltatottság-védettség, az őselemnek való kiszolgáltatottság és ráutaltság - mint a víz és a levegő - metaforája, a társadalomba vetettség, az individuális elkülönülés kettősségeire épülő együttese. A műhöz szorosan kapcsolódik az Interjú az Ivócsarnokban című videómű, amely az „Inclusive Europe” nemzetközi konferencia alkalmából ké­szült Budapesten. Az Európai Unió kulturális minisztereinek találkozóján az Ivócsarnok installációjában készültek a protokoll interjúk, ezt a különös paradoxont rögzítette Kicsiny Balázs. A harmadik mű a Suszterinas című, ugyancsak a Velencei Bien­náléra készült videómű. Az emberi alakokra komponált óra ter­mészetesen a véges-végtelen időt jelzi. Az óralap-kör közepén fekszik oldalára dőlve egy félszemű öregember, a Bolygó Zsidó, elhasznált öltönyben, nyakkendővel, botját a padlóra fektetve, szinte mozdulatlan testtartásban, mintha zenét hallgatna. Ő a legendabeli Ahasvérus cipész, aki nem engedte a Golgotához vezető úton elhaladó Jézust padján megpihenni, kigúnyolta, ezért az idők végezetéig, az Utolsó ítéletig bolyongania kell. Az óralap mind a tizenkét számánál cipésznek öltözött nők ülnek suszterszéken, a kör centrumának háttal, lábuk között talpával felfordított cipőt tartanak sámfán. Kezükben kalapács, arcukat özvegyi fátyol rejti. A kör szélén mezítlábas, kezét cipőbe rejtő cipészinas kúszik szemben az óra járásával, szemben az idővel. Amikor a cipészinas elhalad egy-egy számon ülő cipésznő előtt, az ráüt kalapácsával a sámfára helyezett cipő talpára, ezzel jelzi, ütemezi az időt. A sorozat következő helyszíne a New York-i Janos Gat Gallery, ahol a két videómunka kerül bemutatásra a Pontos idő című, harminc kis képből álló sorozattal együtt. A képek egy ré­sze a Navigációs kísérlet műegyüttes előkészítő tanulmányai, más részük pedig a kész installáció együttes tanulságainak tovább­gondolása, ideáinak kibontása. Megjelennek Kicsiny alapvető motívumai, melyek a hely és idő esetlegességével kapcsolatosak: óralapok, horgonyok, láncok, az otthont jelképező méhkasok. Figurái szorgalmasan munkálkodnak, tűzoltók, sírásók, uta­zók, búvárok, vívók, mindegyikük munkaruhában, de méhkas vagy láncfejjel. Néhányuk kezében az a különös eszköz, melyet a Winterreise síelői is szorongattak kezükben, az úgynevezett „keresztbot" vagy „Jákob botja”, a szextáns előtti, a tengerészek MűvészetMalom, Szentendre 79

Next

/
Thumbnails
Contents