Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-02-01 / 2. szám
mifúzEUMi Hírlevél J© 2006. február 1-jétől Lovay Zsuzsanna a Néprajzi Múzeum új közönségkapcsolati és kiállítási főigazgató-helyettese. Kinevezése öt évre szól. Állást kínál... Az Aquincumi Múzeum 8 órás munkakörbe közművelődési munkatársat keres, német nyelvismerettel, azonnali belépéssel. Kurucz Katalin, BTM Aquincumi Múzeum Múzeumi könyvtárak A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM KÖZPONTI KÖNYVTÁRÁNAK GYARAPODÁSA Magyar múzeumi kiadványok Összeállította Sárközy Gabriella Szekszárd A XX. század első évtizedeiben. Szerk.: Dr. Dobos Gyula. Kiad.: Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd, 2005. 519 p. ill. A szerzők ebben a könyvben Szekszárd várossá válása utáni évtizedeinek történetét foglalják össze. Kilenc tanulmány - szerzői levéltárosok, egy helytörténész és egy muzeológus - megjelenése azért is aktuális és örvendetes, mert éppen 100 esztendeje annak, hogy a megyeszékhely rendezett tanácsú város lett. Az első tanulmány az ismét várossá válás folyamatát taglalja. A kötet, kitér arra, hogy már a századfordulón fontos szerepet játszottak a település életében a virilisták, hiszen a legtöbb adót fizetők bekerültek a város vezető testületéibe és formálták, alakították Szekszárd életét. Érdekes megismerni, hogyan működött a megyeszékhely hivatala, az akkori polgármesteri hivatal. A hírközlés iránt érdeklődők bizonyára szívesen olvassák, hogyan alakult ki Szekszárd telefonhálózata, milyen nehézségekkel kellett e téren megküzdeni. Nem kevésbé izgalmas tanulmány tátja elénk a város villamosítását. A neves építész, Diczenty László életpályájára is emlékezik a kötet. Képet kapunk róla, az építőipari vállalkozóról, és Szekszárd társadalmában jelentős helyet elfoglaló közéleti emberről. Olvashatunk az első szekszárdi fényképészekről és műtermekről és gyönyörködhetünk az érdekes korabeli illusztrációkban. Megismerhetjük az 1900-1930 között élt neves szekszárdiakat. Ezek a kiemelkedő emberek részt vettek a mindennapokban, miközben dicsőséget szereztek a városnak. Tevékenységükkel előmozdították a település fejlődését, öregbítették a város jó hírnevét. A kötet mindazok számára hasznos olvasmány, akik e nagy múltú város története iránt érdeklődnek. Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig Kiad.: Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár, 2005., 298 p. ill. A kötet készítői magas szintű, tudományos igénnyel állították össze Somogy megye várairól a legújabb kutatási eredményeiket. Az úgynevezett tudós kör érdeklődésének kielégítése mellett természetesen a helytörténeti kutatás és az iskolai oktatás számára is alapvető ismereteket kívántak nyújtani. Az általuk feldolgozott és betűrendben, kataszterben közölt várak, kastélyok és erődítmények nemcsak egyes települések, falvak vagy birtokok központját jelzik, hanem sokszor egy-egy tájegység, vagy megye hadtörténetét és történeti korszakát is bemutatják. Utakat, átkelőhelyeket, központokat jelölnek különböző történelmi helyzetekkel, eseményekkel és más országokhoz fűződő kapcsolatokkal. Megismerhetjük birtokosaikat és sok esetben a hozzájuk tartozó jelentős, vagy kevésbé jelentős személyeket is. A várak megléte vagy elpusztulásuk értékes adatokkal szolgálnak az itteni emberek általános középkori gazdasági és kulturális helyzetére, sorsuk alakulására. A közlésben csak a mai megye területének váranyagát vették figyelembe. Az 1950- ben elcsatolt Nagy/Kanizsa és Szigetvár várai a kötetben nem szerepelnek. A bevezetésben szereplő térképeken ábrázolják a szerzők a legjelentősebb somogyi várak, castrumok anyagát, a castellumokat (kastélyokat), a kora-középkorinak tartott somogyi várakat, az erődített egyházak és kolostorok épületeit. Rövid kutatástörténetet a második fejezetben olvashatunk, a harmadiktól hetedik fejezetig pedig jól követhetők a kutatások eredményei. Több olyan várat is felvettek a kötetbe, amelyeknek meglétére csak a biztos források utalnak, 65
