Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-01-01 / 1. szám
(Sl^ÚZEUMI J/íRLEVÉLJ© „Gránit" szót, másrészt elmaradt nevéből a „Kályhagyár” elnevezés (minthogy kályhacsempét soha nem gyártottak). A társaság neve tehát Gránit Porcelán- és Kőedénygyár Rt. lett. A háború évei alatt a gyár folyamatosan üzemelt, ami leginkább annak köszönhető, hogy a szaniteráru termelés miatt sikerült hadiüzemmé nyilvánítani a gyárat. A Gránit gyárat 1948-ban államosították. A termelést és a kereskedelmet az egész országban átszervezték, így a szaniteráru termelés kiesett a Gránit gyár terméklistájából, helyette beépítették a csiszolókorong gyártást. A gyár ennek megfelelően új elnevezést kapott: Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár lett. Az 1940-es, 1950-es, években a fajansztermékek iránt megnőtt a kereslet. Az 1960-as évekre a termékszerkezet átalakult, a tányérgyártás mellett több színes mázas és dekorált árut kezdtek gyártani magasabb minőségben. A gyárban tevékenykedő fiatalabb iparművész generáció új színeket, formákat és díszítési motívumokat alkalmazott, a gyár iparművészeinek alkotásai részt vettek az Országos Iparművészeti Kiállításokon, ahol díjakat nyertek. A Gránit az 1980-as években önálló gyáregységekre bomlott szét, majd Kft-vé alakult. Az 1990-es években a gyárnak új tulajdonosai lettek, akik igyekeztek fenntartani a termelést, ám a gépsorokról az utolsó étkészlet 1998-99-ben legördült. A termelés megszűnt. Érdeklődni lehet: kapcsolat@mail.btm.hu, tel.: 225-7816, közönségkapcsolati osztály Budapest, a színes város - Zsolnay épület-kerámia Budapesten Ernst Múzeum 2006. január 9. - február 19. Budapesten 1875 és 1918 között több mint 150 Zsolnay-kerámiával díszített épület készült. Ezek között találunk a magyar művészettörténetben kiemelkedő jelentőségű és kevésbé jelentős épületeket egyaránt. Stílusukat tekintve a historizmus neoreneszánsz irányzatától a magyarországi szecessziós építészet késői alkotásaiig terjednek. A színes, fantáziadús elemek alig láthatóak az utca szintjéről, de sokszor maga a járókelő sem figyel oda az őt körülvevő részletekre. A Zsolnay-kerámiát az 1875 és 1918 közötti időszakban szinte minden jelentős építész alkalmazta épületeinek díszítésénél, köztük Ybl Miklós, Hauszmann Alajos, Lechner Ödön és Lajta Béla. A Zsolnay-gyár és Zsolnay Vilmos munkássága akár jelképe is lehetne annak a rohamos fejlődésnek, amely a XIX. század utolsó harmadában végbement, sok tekintetben megvalósítva a század első felének, a Reformkornak az álmait. E jelentős életműből fontos kiemelni Zsolnay Vimos személyes irányítása alatt született találmányokat (pirogránit, eozin-máz), főként azért, mert ezek meghatározóak voltak az építészeti kerámiák gyártásában is. Az Ernst Múzeum kiállítása három fő egységből áll: Az első kiállítási egység a ma is látható budapesti építészeti kerámiákat mutatja be, az épületek építésének időrendjében. E kiállítási részben az épülethomlokzatokon alkalmazott kerámiák mai állapotát Mattyasovszky Zsolnay Tamás (Zsolnay Vilmos dédunokája) által készített fényképfelvételek mutatják be. Ezt a fényképanyagot kiegészítik a Zsolnaygyár fazonkönyvei, terrakottakönyvei, amelyekben megtalálható az egyes kerámiadíszítések részletes rajza. Itt kerülnek bemutatásra azok az eredeti kerámiadíszek, amelyek ma is fennálló épületekhez tartoznak, de már nincsenek eredeti helyükön. A második nagy kiállítási egység a kerámia épületen belüli használatára helyezi a hangsúlyt. A rendezés fő szempontja itt a kerámia anyaga, ami által alkalom nyílik a különböző dokumentumok (receptkönyvek, gyártási technikák), valamint a Zsolnay Vilmossal együttműködő fejlesztők tevékenységének ismertetésére. Bemutatására kerül mind a pécsi, mind a budapesti Zsolnay-gyár. A harmadik egység a már elpusztult, vagy meg sem valósult Zsolnay-kerámiával díszített épületeket mutatja be, tervek, rajzok, elméleti rekonstrukciók, makettek, megmaradt kerámiatöredékek (pl. Belvárosi Plébániatemplom oltára) segítségével. így például a Földalatti állomásainak felszíni pavilonjairól, amelyeket 1912-ben elbontottak, a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építészeti Főiskolai Karának hallgatói készítettek számítógépes, háromdimenziós rekonstrukciókat. A kiállítás zárásaként megtekinthetők a Fővárosi Állat- és Növénykertben az Elefántház Zsol-6
