Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-12-01 / 12. szám
m^fúzEUMi Hírlevél J© helyükön találhatók, vannak olyanok is, amelyeket begyűjtötték a múzeumok, de sok közülük a föld alá süppedt, vagy építkezések alapozásánál használták fel, mit sem tudva értékükről. Hajrá Halas! Kiskunhalasi sportalbum. Kiskunhalas sportja a kezdetektől napjainkig. Szerk.: Szakái Aurél. Kiad.: Kiskunhalas Történeti kutatása Közalapítvány és a Halasi Múzeum Alapítvány, Thorma János Múzeum, Kiskunhalas, 2005. 544 p. ill. (Halasi albumok 8.) Most először jelent meg Kiskunhalas sportját, sporttörténetét bemutató összefoglaló kiadvány. Ez a nagyszabású vállalkozás több éves előkészítés eredményeként valósult meg és a halasi sportélet minden területét megmozgatta. A különféle sportágak szakemberei működtek közre szakterületük múltjának, jelenének pontos feltérképezéséhez. A bevezető írásban a kötet szerkesztője áttekinti Kiskunhalas sport életét 1902-től napjainkig. A kiindulópontot a Kiskunhalasi Sportegyesület megalapításától számítják, majd nyomon követi a sportélet kibontakozását, a különböző egyesületek alakulását, megismerhetjük azokat a jeles személyeket, akik mint vezetők segítették a sikeres sport teljesítményeket. A kiskunhalasi sportegyesületek rövid ismertetése írásos források, visszaemlékezések és szóbeli adatok alapján készült. Ezt követően az egyes sportágak (atlétika, torna, tánc, küzdősportok, labdajátékok, úszás, lovassport, motorkerékpározás, sakk) történetéről, a kiemelkedő teljesítményt elért sportolókról olvashatunk. Külön rész foglalkozik a diák- és tömegsport területén elért eredményekkel, a szabadidősportban mind a mai napig történő változásokkal. A nagyszabású áttekintés interjúkkal fejeződik be, melyben Kiskunhalas sportjának több mint száz fontos szereplőjét ismerhetjük meg. Az interjúk 2002 és 2005 között készültek a halasi sportolókkal és sportvezetőkkel. Ezzel teljes képet kaphatunk a sportélet küzdelmeiről, eredményeiről, ugyanakkor szólnak a sport iránti elkötelezettségükről, a sport szeretetéről. Novák László Ferenc: Pest-Pilis-Solt vármegye népe a XVIII. században Kiad.: Arany János Múzeum - Nemzeti Emlékhely Alapítvány, Nagykőrös, 2006. 540 p. ill. (Archivum de János Arany nominati III.) Mária Terézia királynő 1767-ben bocsátotta ki úrbérrendeletét, amelynek végrehajtása érdekében felmérték a vármegye állapotát. Kilenc úrbéri kérdőpontot állítottak össze, amelyekre adott feleletekből tisztázódtak a helységek lakosainak a földesúrral való viszonyuk, a természeti adottságokból fakadó haszonvételük, károsodásuk, a határhasználat módja, adózási kötelezettségük. Tehát, a vármegye úrbéri népességének, életkörülményei tisztázódnak. A kötet ezt veszi vizsgálat alá, s tartalmazza Pest-Pilis-Solt vármegye helységeinek úrbéri kérdőpontokra adott feleleteit, melynek igen nagy a forrásértéke, a további történeti kutatások számára nélkülözhetetlen dokumentumanyag. A szerző által vizsgált terület északi határa Pest, ÉK felől a Cserhát délkelet dombvonulatai, keletről a Tisza folyó, valamint Csongrád, dél felől pedig Bács-Bodrog vármegyék fogták közre a területet. Nyugaton a Duna határolja. Tekintettel arra, hogy a Kiskunság, mint szabad jogállású terület nem tartozott a vármegyei hatóság alá, eltekintett annak vizsgálatától. E körülhatárolt terület népességének társadalmi-gazdasági és településrendszeri, azaz település-néprajzi viszonyait tekinti át, kíséri figyelemmel a XVIII. században, de egyes települések kontinuitása és a pusztásodás folyamatának megragadása céljából tekintetbe veszi a XVI-XVII. századi adatokat is. Az adattárban a Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés 1767-1769 között felvételezett kilenc kérdőpontjára adott válaszokat adja közre. „És ámulok, hogy elmúlok" József Attila-iratok. Összeállította, bevezette: Varga Katalin. Kiad.: Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 2005. 279 p. ill. Születésének századik évfordulóján különleges szövegközléssel tisztelgett a Petőfi Irodalmi Múzeum József Attila emléke előtt. Közreadták a költő élete során keletkezett hivatalos iratokat, dokumentumokat, hozzátéve néhány halála után keletkezett aktát is. A személyi dokumentumok - bizonyítványok, igazolványok, leckekönyvek - hivatalos iratok - anyakönyvi bejegyzések és kivonatok, periratok a fellebbezésekkel, folyamodványok, szerződések, különböző alkalmakból írt önéletrajzok nem ismeretlenek a kutatók számára. Mégis meghökkentő, új összefüggéseket bemutató, sajátos életrajzot tárnak elénk az eddig főként hivatkozásokban szerénykedő adatok. Százhetvenkilenc dokumentum szerepel a kötetben, valószínű maradtak nem dokumentálható, vagy hiányzó események: például szerelmek, amelyek soha nem jutottak hivatalos házasságig, a betegség, amelynek orvosi dokumentációja talán nem is volt, vagy ha volt is, elveszett. A könyv olvasóinak ezúttal a dokumentumokat nem szedett szöveg formában, hanem képként jelenítik meg, így nemcsak az írott szövegek, hanem a korabeli nyomtatványokon szereplő bélyegzők, hivatalos kézírásos jegyzetek, dátumok, pecsétek is tanulmányozhatók. Hírközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyv 2005 Szerk.: Kovács Gergelyné és Bartók Ibolya. Kiad.: Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Bp., 2006. 267 p. ill. Az évkönyv bevezetőjében Kurucz István, a Postamúzeum vezetőjének, nyugdíjba vonulása alkalmából méltatja az intézményben 391 I
