Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

©r^Túzeumi Hírlevél J© Összességében, a kiállítás kitűnően sikerült, és remélem, jogos büszkeséggel tölti el az egykori gazdálkodók mai utódait és a távolabbról érkező látogatóknak maradandó élményt nyújt. T. Biró Katalin Új időszaki kiállítások BUDAPEST Betlehemi jászol kiállítás Magyar Mezőgazdasági Múzeum 2005. december 17. - 2006. január 15. A főváros egyik legszebb helyszínén, a városligeti Vajdahunyadvárban, a Mezőgazdasági Múzeum­ban kerül megrendezésre a XII. Betlehemi jászol kiállítás. A kiállításon A Magyar Kézművességért Ala­pítvány, az 1POSZ, a MOMKE és a BKIK Kézműipari Tagozata által kiírt nyílt pályázat válogatott anyaga lesz látható. Hazai hivatásos kézművesek, népművészek, képző- és iparművészek mellett műkedvelő alkotók: kézügyességgel és fantáziával megáldott gyerekek, fiatalok, pedagógusok, óvónők, más civil foglalkozású felnőttek és nyugdíjasok, művészeti iskolák tanulói, látássérültekkel és értelmi fogyatékosokkal foglalkozó intézmények, valamint határon túli - erdélyi, vajdasá­gi és szlovákiai - magyar alkotók összesen kétszáznál is több munkája szerepel a kiállításon. A bemutatásra kerülő alkotások Jézus szüle­téséhez kapcsolódnak, a betlehemi jelenetet vagy an­nak résztvevőit ábrázolják; természetes alapanyagok - többek között fa, agyag, csuhé, szalma, gyékény, vessző, termények, textil, bőr, papír, fémek, üveg, kő, mézeskalács - felhasználásával, valamint különböző technikák - pl. faragás, kerámia-formázás, csuhé-, szalma- és vesszőfonás, szövés, hímzés, foltvarrás, nemezelés, batikolás, fa- és levélintarzia-készítés, tűzzománcozás, ikon- és olajfestés, gravírozás, haj­togatás - alkalmazásával készültek. A kiállítás anyagáról A Magyar Kézművességért Alapítvány háromnyelvű színes fotóalbumot jelentet meg. A kiállításhoz kapcsolódva a Mezőgazdasági Múzeum december 18-án egész napos rendezvényt szervez „Lángos csillag állt felettünk..." címmel. További információval A Magyar Kézműves­ségért Alapítvány a (tel.: 354-3146) és a Magyar Me­zőgazdasági Múzeum (tel.: 363-27-11) szolgál. A kispesti „GRÁNIT" Porcelán- és Kőedénygyár a XX. században Budapesti Történeti Múzeum Megtekinthető: 2006. február 26-ig. 1989-ben alapították a Budapest-Szentlőrinci Tég­lagyárat, mely egyben a finomkerámia-ipar bölcsője lett. 1920-ban kezdték meg, Koncz Imre keramikus vezetésével, az edénygyártási kísérleteket. Kezdetle­ges, fazekas módszerekkel formázták, és téglagyártó kemencékben égették ki az árut, de ennek ellenére a kísérletek biztatók voltak. 1922-ben, abban az év­ben, amikor Kispest rendezett tanácsú városi rangra emelkedett, sor kerülhetett egy önálló, nagy finom­­kerámiai üzem alapítására a városban. Ez az üzem lett a kispesti Kőedény- Porcelán- és Kályhagyár Rt., mely „GRANIT” márkajelzéssel ellátott termékeket bocsátott a piacra. Az addigi gyakorlattal szemben, mely a kissorozatú, különleges díszítésű tárgyak előállítására törekedett, a kispesti gyár jó minőségű, nagysorozatú tömegáru gyártására rendezkedett be. A termelés 1923. október 1-jével indult el, az üzem főmérnöke a csehországi Basch Lipót volt. Az első időkben legfőképpen háztartási edényárut gyártot­tak. Fontos volt, hogy termékeik olcsók, azonban jó minőségűek legyenek. Nem készleteket gyártottak, így az esetlegesen eltört darabok könnyen pótolhatók voltak. Termékeiket nem csak a szegényebb társadal­mi osztályok vásárolták, hanem a polgári családok is. Nagyban hozzájárult a Gránit termékek sikeréhez, az egyre divatosabbá váló szokás: a vendégek körében angol mintára elköltött délutáni tea. A gyár már az első időkben létrehozott egy kis üzemrészleget díszműáru gyártására is. A kispesti gyár második főmérnöke Sulzer Vilmos nyugat-európai tanulmányújának köszön­hetően meglepően szép, finomvonalú, art deco stílusú gyertyatartókat, tálakat, vázákat stb. állítottak elő. A vállalat mintatermet rendezett be Bécsben és Budapesten. Állandó résztvevői voltak Nemzetközi Árumintavásároknak. A gyárat folyamatosan fejlesztették, így ke­rült profiljába az ún. szaniteráru gyártás. 1926-ban kezdték meg a kísérleteket, 1927-ben készült el az első vízöblítéses toalett-csésze, 1928-ban az első mosdó. 1929-ben már 159 tonna egészségügyi áru előállítása szerepel a jelentésekben. A gyár ettől az időszaktól kezdődően kétprofilú lett, edény és sza­­niter termékeket állított elő. 1938-tól a kispesti üzem neve megváltozott. Egyrészt fölvette a márkajelzésként alkalmazott 5

Next

/
Thumbnails
Contents