Márton Erzsébet (szerk.): Múzeumi Hírlevél, 2006 (27. évfolyam, 1-12. szám)
2006-11-01 / 11. szám
<m JTúzeumi Hírlevél J© kon. Első egyéni kiállítását 1936-ban rendezték meg a fiatal tehetségeket és a haladó szellemű művészetet pártoló Tamás Galériában. Barátjával, a szobrász Ваш Lajossal egy éves tanulmányútra készült Párizsba, ám ott tartózkodása ennél jóval hosszabbra nyúlt. Rozsda első párizsi korszakát leginkább a kísérletezés jellemzi. Tanít és tanul. 1938-ban találkozik Francoise Gibt-val, Picasso későbbi feleségével, akinek mentora és tanítómestere lesz. Maga az École de Louvre-ban tanul. Nemcsak Párizs atmoszférája nyűgözi le, hanem a művészettörténet óriásai is, akiknek munkáival bensőséges, már-már barátinak mondható viszonyt alakít ki a Louvre falai között. Tizianohoz, Giorgione hoz, Goyához, Rubenshtz tér vissza leggyakrabban. 1943-ban Rozsda elhagyni kényszerül a fények városát, amit a náci megszállók sötétségbe borítanak. Közben a hazai politikai viszonyok is súlyosbodtak. Magyarországon a modern törekvéseket csak a háborút követő évek bizonytalan viszonyai között kezdték művészek és kritikusok egyaránt új életre hívni A háborút Rozsda Budapesten vészeli át. Anyját Mohácsról elhurcolták. Rozsda azonban nem személyes fájdalmának ad hangot munkáiban. A háborút követően született festményei annak a sajátosan kibomló stílusnak és kifejezésmódnak egyenes ágú leszármazottai, amelyre Rozsda a háborút közvetlen megelőző években talált rá. 1945-48 között készült festményein, melyek stílusegységet mutatnak, a kifejezési lehetőségek széles skáláját vonultatja fel Rozsda. Képei letérnek a tárgy-ábrázolás útjáról, a vizuális észlelés nem tudatosul a nézőben érzéki élményként, inkább lelki folyamatokat indít be, asszociációs lehetőségeket vet fel. Hazatérése után Rozsda kapcsolatba került a magyar szellemi életet meghatározó gondolkodókkal. 1946. július 14-28. között Barta Lajossal közösen állított ki először az Európai Iskola berkein belül. Majd következőnek az Európai Iskola által rendezett 11. csoportos bemutatón vett részt. 1948 februárjában, ismét Bartával közösen, retrospektív kiállításon mutatja be műveit Rozsda, majd utoljára a „Mi magunk" című csoportkiállításon, 1948 áprilisában. Az Európai Iskola égisze alatt csoportosuló művészek közös vágya a modern szellemiség ébrentartása volt. Az Európai Iskola története Anna Margit 1948 novemberében lezajló kiállításával zárult. Hivatalos megszűnését Kiss Pál jelentette be a Japán kávéházban. E rövid, ámde gyümölcsöző korszak lezárásának körülményeire találóan illenek Rozsda szállóigévé lett szavai: „Japánban meghalt egy Európai." 1949-től a magyar művészet története, egybeesve a politika sorsfordulójával, szomorú időszakához érkezett. A demokratikus alapokon szerveződött művészeti társaságokat elsöpörte a sztálinista diktatúra magának kizárólagosságot követelő, ideológiai alapokon nyugvó művészetpolitikája. Az elhallgattatás éveiben Rozsda művészi pályája más, volt Európai Iskolásokéhoz hasonlóan a megélhetésnek rendelődött alá. Csak nagyon csekély számú festmény tanúskodik arról, hogy Rozsda nem adta fel teljes mértékben a felvállalt utat. 1955-ben készült az Apa és anyafiákeren című olajkép. Stílusa némiképp kilóg az eddig felvázolt folyamatosságból. 1956-ban, a forradalom előszeleként megalakult a Formalista művészek csoportja. A csatlakozó művészek újra fel kívánták venni azt a fonalat, amelyet 48-ban kényszerűen adtak ki kezükből. Az 1953-tól, Sztálin halálától 1956-ig tartó időszakban a kommunisták belharcai, és a Nagy Imre nevével fémjelzett korrekciós folyamat nem eredményeztek minőségi változást. Végül az 1956-os forradalom kirobbanása a lakosság igényelte társadalmi, politikai és nemzeti megújhodás kényszerítő erejét bizonyította. Az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban (ma Esztergomi Keresztény Múzeum) megrendezett féllegális kiállítás az addig föld alá szorított művészek kitörési szándékát jelezte. Már a kiállítás megrendezése előtt, a New York kávéházban (Budapest, 1956. szeptember 13-án), négypontos nyilatkozatban fogalmazták meg a fennálló rendszerrel szembeni követeléseiket. A nyilatkozat aláírói: Anna Margit, Bálint Endre, Barta Lajos, Gadányi Jenő, Komiss Dezső és Rozsda Endre voltak. Az új lendületet azonban elsodorta a bukott forradalom szele. A bizonytalan politikai helyzetet kihasználva több művész, így Rozsda Endre is elhagyja az országot, hogy bécsi megállóval, 1957januárjában már Párizsban lehessen. A letelepedéssel járó kezdeti nehézségek és az egzisztenciális gondok ellenére a szabadságot jelentő Párizs ismét erőt ad, hogy a XX. század modern törekvéseit kamatoztatva alkothassa meg szemkápráztató, csak rá jellemző műveit, melyek új korszakot jeleznek a művész oeuvre-jében. 1957 februárjában Rozsda végre megkapja az igazi elismerést: Simone Collinet, Breton felesége, a Fürstenberg galéria tulajdonosa karolja fel, aki megmutatja munkáit a szürrealizmus legnagyobb ítészének. Breton, a festő első Fürstemberg galériabeli kiállításához katalógusszöveget ír. Rozsda ettől kezdve hivatalosan felvétetett a szürrealisták közé, mint akinek nem stílusa, hanem egész látásmódja szürrealista. 1964-ben pedig elnyeri a Copley-díjat, amelynek kuratóriumi tagjai között megtalálható Jean Arp, Max Emst, Herbert Read, Man Ray, Marcel Duchamp. Rozsda 50-es évek végétől kibontott teljesen egyedi stílusa és nyelvezete letér a művészi progresszió vágányáról, hogy személyes húrokat pendítve nyisson utat egy titokzatos világba. Rozsda fiatalon kerül el Mohácsról, majd kapcsolata látszólag megszakad nem csak szűkebb, de tágabb szülőhazájával is. Az 50-es évektől azonban, festményein keresztül fokozatosan tér vissza szülőföldjére. Képein a gyakran felbukkanó motívumok: a gyöngy, a csipke, a maszk, a kerék vagy a rejtett betűjelek, mind emlékképek letisztult, jellé egyszerűsödött formái. Rozsda Endre kezében van az a tudás, mely által a múlt eseményei az asszociációs megújulás révén felidézhetők: „Képeket nézek, és azokkal emlékezem saját emlékeimre". Néhány, e mesteri szinten tárgyiasult emlékkép mint régi ismerős tért vissza egy rövid időre szülőhelyére, Mohácsra. Bolgár Eszter 330
